„Gyerekkoromba az öregemberek közé elballagtam, hallgatni az újságot, háborús
történetet. . . Akkor volt egy tüzelő. Ki tud jól tüzelni? Mert az ült a tűzhöz. Olyan
istálló volt, amelyikbe nyolc disznó fel volt aggatva füstölni. Az istállóba mindig a
szomszédság jött össze. Akár summás, akár gazda odajárt. Este fél hatra jöttek, fél
kilencig maradtak. A legények külön istállókba jártak. Csak a családba való fiatal¬
ember maradt a maguk óljában, ha nem ment udvarolni. Hatvan-negyen-huszon¬
öt éves férfi mind együtt volt. Nem keresték, hogy ki micsoda. Csak a tüzelő volt
kiválasztva. Vót egy vas piszkafa, csörgős, azután kisszékek körül. A tüzelő beült
a sarokba, kigyújtották a szalmát, három-négy szál szalmát tüzeltek egyszerre.
Négyvégű kőből volt faragva a tűzhely. Olyan ügyesen tudtak tüzelni azzal a kevés
szalmával, hogy egy este el nem aludt a tűz... Az istállóba kicsit mulattak, sokszor
felöltöztek ijesztő formáknak. Jegesmedvének, a régi bekecsekbe, kifordítva rávette,
négy lábon állt láncon, mint a medvetáncoltatóknál. Kis bogrács-forma volt annál,
aki vezette. A kezivel dünnyögött, a medve meg táncolt. Az meg aztán kérte a pénzt,
tartotta a kalapját, volt, aki pénzt tett bele, volt, aki tehénszart... Hozzáfogunk
beszélgetni. Van olyan zúgás, hogy minden kettő egy. Hol jártál, mit csináltál?
Mindig a régibb folyik. A fogságról, Amerikáról, ki szóga vót, ki summás, mind azt
beszéli. Tegnap este a fődvétel hozódott fel. Negyven éve uradalmi birtokból száz
holdat vettünk meg, Gelényi Józseftől. Mink azt haszonbérletbe bírtuk, néhány
gazda. Egyszer eladó lett a főd, és akik árendások vótunk, azoknak ígérték. Felmen¬
tünk Pestre, egy vénlányra maradt az egész vagyon, és attól megvettük a földet.
Mindegyiknek volt tartogatva 4-10 hold földre való pénz. Pénz többnek is lett volna,
de nem vehettünk többet, ha nem volt. »Mer zsarolók vótatok, azér nem adtatok
abbulx mondta az egyik tanyázó az este. Az egyik védi ezt az embert. s Vót több főd
is eladó, mer a szegényebbet nem akartátok bevenni.x Olyan lárma lett belőle, de a
másiknak lett az igazság, mer a többi mondta, te se adtad volna oda a másiknak, ha
te jónak találod magadnak. Mikor eleget veszekedtek, akkor az egyik mondja, hagy¬
junk föl már evvel, már ez bevégződött, másikat kezdjünk. "9"
A hazai néprajztudomány régóta figyelmet szentel a tanyakerteknek, és a ku¬
tatások szemléleti változásai szerint eltérő értelmezéseket alakított ki. Györffy
István az 1930-as években a településtípusokat tanulmányozta, és a mezőkö¬
vesdi férfiak tanyázását az alföldi nomád gazdálkodás hagyományának, illet¬
ve e hagyomány 17-18. századi újjáéledésének tekintette." Fél Edit és Hofer
Tamás Átányon több mint harminc tanyakert II. világháború előtti tagságáról
(összesen 324 főről) készített feljegyzéseket, és az antropológiában, valamint
a szociológiában meghonosodott patrónus-kliens kapcsolat fogalmát adaptál¬