Page 198 [198]
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban ¢ 197
latlan öltözködés szembeállításával, valamint a vagyonnak (a státusnak) meg¬
felelő rendes megjelenés ideáljával a polgárosodás eszményét fejezi ki, aminek
a hiánya a szomszédos települések lakói mellett, a , régi parasztokra" jellemző.
Az elbeszélő önmagát is elhelyezi a szövegben: az egyén és a csoport, az
Én, a Mi és az Ők egybefonódik vagy inkább bizonytalanná válik (, a segesdi
hegyen nekünk is volt szőlőnk", „a korpädiaknak volt egy ilyen - kimenöru¬
hanak szoktuk nevezni - abba mentünk”, „engem már úgy neveltek, hogy a
korabeli ember nálunk abba az időbe külön hálóruhába aludt"), ami talán a
narratív szerepeinek (az önazonosság) sokféleségével függ össze (a faluját kí¬
vülről szemlélő önkéntes gyűjtő és a közösség tagja). Az emlékező minden¬
esetre a polgárosodás kulturális kódjait nemcsak Nagykorpádra, a , régi pa¬
rasztok" világán túllépő településre, hanem a saját életmódjára is alkalmazza.
A ,, NÉPI" TÁPLÁLKOZÁS
Az etnográfusok a táplálkozást a kultúra részének tekintették, ahogy az 1970¬
es évek közepén Kisbán Eszter fogalmaz, az étkezés , nem egyéni, hanem kö¬
zösségi érvényű, alapvetően kulturális meghatározottságú forma." A gyűj¬
tések mégis az ételkészítés módjára, az alapanyagokra, az ételek táji-regioná¬
lis rendszerezésére koncentráltak, és ritkábban valósult meg a táplálkozás napi
gyakorlatként vagy a kultúrát teremtő döntésként való vizsgálata. Vajon al¬
kalmasak erre a visszaemlékezések? A következő interjút Romsics Imre az
1980-as évek végén Kisújszálláson készítette.
„A tanyan vötak ott szomszídok, öreg emberek, korosabb cselédek, hogy avvót náluk
a szokás, hogy télen csak kéccer ettek. Regge felköttek, fütöttek, elvigesztek, megetettik
a jószágot. Úgy tíz óra fele akkor oszt jólaktak. Meg délután — nem tudom én —
három óra fele főzött Róza néném valamit, megettík oszt jó van... Hogy oszt vót-e
belőle spórolás, nem tudom. Mer az az érzísem, hogy igencsak reggel oszt jó belak¬
tak, mer nem eszünk délbe. Azután délután megint jó belaktak. Hát így, így csi¬
nálták. . . Hát mi is majdnem úgy vagyunk. Későn szoktunk reggelizni, nem vagyunk
éhes regge, és akkor az ebéd is nálunk két óra körül szokott lenni. A vacsora meg
aztán má csak egy kis gyümőcs, kompót vagy valami kis könnyű pár falat... A
tanyán, a mezőn úgy ettünk, hogy vot vasfazikszék. Letettük oszt körül ültük, és
kikanalaztuk az öreglebbencs, öregtarhonya, meg öregkása, meg fordított kása. Ezt
csak a tanyán, itthon nem. Itthon asztalról ettünk mindíg... Nem csinátak akkor
olyan nagy bohócot az ítelezísbe mint most. Jólakott jó öreglebbencsel vagy ke¬
553 Kisban E. 1975. 178.