nek a történelem részesei és alakítói, valamint teremtik meg a hatalommal
szemben önállóságukat vagy az alkalmazkodäsok valtozatos ,,stratégiait.”°””
A történészek figyelme a , mindennapi élet történeteire", köztük az egykori
szereplők által előadott történetekre is kiterjedt. Ez az etnológusok és az ant¬
ropológusok azon feltételezéséből indult ki, hogy az egyének életük esemé¬
nyeit történetekben élik meg és elevenítik fel, s ezek a történetek a közösségek
kulturális tulajdonai, amelyek hermeneutikai (vagy szövegként) elemzése a
hétköznapiság nyelvi kontextusainak és elbeszélésmódjainak vizsgálatát te¬
szik lehetővé."
Miközben a mindennapok kutatása határozott szemléleti és módszertani
újításokhoz kapcsolódott és ideológiai tartalmat nyert (a politika és a nyilvá¬
nosság szférájával, valamint a társadalmi kontrollal szemben az én kiteljese¬
déséhez vezető magánéleti autonómiát fejezte ki, illetve a , közösség" és a , 1o¬
kalitás" fogalmait a falusi világ romantikus képzetével szakító jelentésekkel
látta el), tárgyának tudatos és következetes meghatározása nemigen történt
meg. Az élet anyagi feltételei (az öltözködés, az étkezés, a lakás), valamint a
munka éppúgy a mindennapok világát alkotta, mint a család, a magán- és a
társasélet, az ehhez kapcsolódó rituálék vagy a hit és az erkölcsök is, ami a
kulturális fogyasztás és a térhasználat népszerű témáival, illetve a sok-sok
történet a hétköznapok keretében való elbeszélésével egészült ki. Ez a min¬
dennapi élet komplexitását szemlélteti, fogalmát azonban egészen képlékeny¬
nyé alakítja, s a kutatói tematizálásnak és a tetszőleges szelektálásnak rende¬
li alá.
A hazai néprajztudományban az említett témákat mindenekelőtt az élet¬
mód és a szokások kutatása fedte le, az elemző szempontok viszont hiányoz¬
tak. Az életmód egészen aprólékos gyűjtése hosszú ideig az autentikus, ugyan¬
akkor a szereplők nélküli, élettelen paraszti világ rekonstrukcióját célozta, a
szembeállított hétköznapi és ünnepi szokások társadalmi funkciói és jelenté¬
sei figyelmen kívül maradtak, a folklorisztikában pedig a , problémafelvetésen
túl a mindennapiság mint tudományos téma nemigen került elő." Ugyanez
jellemző a sokszerzős falutörténetekre (közösségtanulmányokra), melyekben
az építkezés, a házberendezés, az étkezés, az öltözködés, a néphit és a szoká¬
sok fejezetei ismétlődtek. Talán csak Fél Edit és Hofer Tamás átányi kutatását
emelhetjük ki, akik a parasztgazdasägok és a háztartások , mindennapos mű¬
ködesere” is figyelmet fordítottak, továbbá arra az , ismeretanyagra, amelynek