Oldal 189 [189]
OCR
188 e Eltűnt falusi világok nek a történelem részesei és alakítói, valamint teremtik meg a hatalommal szemben önállóságukat vagy az alkalmazkodäsok valtozatos ,,stratégiait.”°”” A történészek figyelme a , mindennapi élet történeteire", köztük az egykori szereplők által előadott történetekre is kiterjedt. Ez az etnológusok és az antropológusok azon feltételezéséből indult ki, hogy az egyének életük eseményeit történetekben élik meg és elevenítik fel, s ezek a történetek a közösségek kulturális tulajdonai, amelyek hermeneutikai (vagy szövegként) elemzése a hétköznapiság nyelvi kontextusainak és elbeszélésmódjainak vizsgálatát teszik lehetővé." Miközben a mindennapok kutatása határozott szemléleti és módszertani újításokhoz kapcsolódott és ideológiai tartalmat nyert (a politika és a nyilvánosság szférájával, valamint a társadalmi kontrollal szemben az én kiteljesedéséhez vezető magánéleti autonómiát fejezte ki, illetve a , közösség" és a , 1okalitás" fogalmait a falusi világ romantikus képzetével szakító jelentésekkel látta el), tárgyának tudatos és következetes meghatározása nemigen történt meg. Az élet anyagi feltételei (az öltözködés, az étkezés, a lakás), valamint a munka éppúgy a mindennapok világát alkotta, mint a család, a magán- és a társasélet, az ehhez kapcsolódó rituálék vagy a hit és az erkölcsök is, ami a kulturális fogyasztás és a térhasználat népszerű témáival, illetve a sok-sok történet a hétköznapok keretében való elbeszélésével egészült ki. Ez a mindennapi élet komplexitását szemlélteti, fogalmát azonban egészen képlékenynyé alakítja, s a kutatói tematizálásnak és a tetszőleges szelektálásnak rendeli alá. A hazai néprajztudományban az említett témákat mindenekelőtt az életmód és a szokások kutatása fedte le, az elemző szempontok viszont hiányoztak. Az életmód egészen aprólékos gyűjtése hosszú ideig az autentikus, ugyanakkor a szereplők nélküli, élettelen paraszti világ rekonstrukcióját célozta, a szembeállított hétköznapi és ünnepi szokások társadalmi funkciói és jelentései figyelmen kívül maradtak, a folklorisztikában pedig a , problémafelvetésen túl a mindennapiság mint tudományos téma nemigen került elő." Ugyanez jellemző a sokszerzős falutörténetekre (közösségtanulmányokra), melyekben az építkezés, a házberendezés, az étkezés, az öltözködés, a néphit és a szokások fejezetei ismétlődtek. Talán csak Fél Edit és Hofer Tamás átányi kutatását emelhetjük ki, akik a parasztgazdasägok és a háztartások , mindennapos működesere” is figyelmet fordítottak, továbbá arra az , ismeretanyagra, amelynek 57 Részletesebben Fónagy Z. 1994. 369-380. 5°8 Steege, P.-Bergerson, A.-Healy, M.-Swett, P. 2008. 373. 52 Frykman, J. 1989. 71-72. 50 Verebélyi K. 2005. 32.
