Oldal 190 [190]
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban " 189
segítségével az emberek mindennapi életük helyzeteit és cselekvésük alterna¬
tív lehetőségeit felfogják és értékelik." Igaz, a másfél évtizedes terepmunka
nyomán a megfigyelt mindennapok rutinszerűen ismétlődő cselekvésekkel és
változatlan magatartásformákkal azonosultak, amelyek mentális szervezője
a , hagyományos rendben élő parasztok. . . józan és mértékletes életfelfogása."
Dzsungelba téved, aki a mindennapokkal tudományosan foglalkozik —
vélte a német szociológus, Richard Albrecht az 1980-as évek elején. Én ezt
szeretném elkerülni, ezért a néprajzi és egyben a mindennapiság fogalmába
sorolt témák (az öltözködés, a táplálkozás, a társasélet, a szokások) kutatása¬
kor készített interjúkra támaszkodom. A válogatás — a fogalom tartalmi sok¬
színűsége és az elmúlt évtizedek szinte parttalan gyűjtései miatt — az előző¬
eknél is önkényesebb, és a narrációk elemzése az etnográfusok szempontjait
háttérbe szorítja (például egy-egy település , hagyományos" viseletének komp¬
lex leírása, az , öltözködési kultúra" szabályrendszerei és társadalmi össze¬
függései, az étkezés , hétköznapi és ünnepi" rendje, a szociabilitás korcsopor¬
tok és nemek szerint differenciált formái, a szokások regionális vagy etnokul¬
turális típusai és keveredése). Ehelyett arra keresek választ, hogy az így
tematizált mindennapiság milyen tapasztalati és értelmezési mezőkben jelenik
meg, elárul-e valamit a falusi világ 20. századi változásairól, kiegészíti vagy
módosítja-e a parasztságról szerzett néprajzi és történetírói tudást? A szöve¬
gek ezenkívül azt illusztrálják, ahhétköznapok és az ünnepnapok jelenvalósá¬
ga hogyan alakul emlékezetté és elbeszélhető történetek ké.
VISELET — DIVAT
Elsőként nem a néprajzi gyűjtésekből, hanem egy emlékiratból idézek, amit a
mezőségi Széken született Kocsis Rózsi készített.
, Az egyszobás lakásban hátul, a sarokban van a tűzhelyes kemence. Föléje szegek
vannak ütve, azokra van felakasztva a piros mázas edényem. Tálak, lábasok, ame¬
lyeket nem mindennap használok. Afelett a falon a gerenda alatt egy sor cseréptányér,
amik csak dísznek vannak felakasztva. Elöl és kétoldalt fenn a falon porcelántán¬
»1 Fél E.-Hofer T. 1997. XV, 4.
»2 Albrecht, R. 1982. 76.
»3 Kocsis Rözsi (1932-1999) apja napszámos volt, őt kilenc éves korától Kolozsváron cseléd¬
ként alkalmazták. Férjhezmenetele után négy és fél holdon gazdálkodtak, 1967-ben azon¬
ban Szamosújvárra költöztek, és gyári segédmunkásként dolgoztak. A memoár befejező
részét, amiből a szöveget idéztem, 1996-ban írta. Kocsis R. 2000. 19, 191-192.