Page 136 [136]
JOBBÁGYOK, PÓGÁROK, PARASZTOK.
A RÉTEGZŐDÉS EMLÉKEZETE
ove
Az első néprajzos generációk a parasztságról előzetesen kialakított képekkel,
sok esetben sztereotípiákkal érkeztek a falvakba, ami a , néppel" való interak¬
ciókban eligazítást nyújtott, a lokális társadalmak tagolódásának és kulturális
sokszínűségének vizsgálatát azonban akadályozta. Csupán egyetlen példát
említve, a göcseji településeken kutató Gönczy Ferenc 1914-ben a parasztság
és az , úri osztály" ellentétéről számol be: Az , úrral szemben zárkózott és bi¬
zalmatlan, és ezt a barátságos magatartás, a jó bánásmód sem tudja eloszlatni.
Ez a felfogás a régi időkből maradt. Az úriosztályt általában nemcsak nem sze¬
reti, hanem — mondhatni - gyűlöli. És ebben az irigységnek nem kis része van.
A szegény irigysége a vagyonos, jómódú ellen! Irigy arra a maga sorabeli em¬
berre is, aki gyermekét fölsőbb iskolában taníttatja. (Ma már mindenki úr akar
lennyix — szokja mondani."
Ez a társadalomkép a két világháború között nem maradt alternatíva nél¬
kül. A szociológiai és a szociográfiai irodalmat olvasó és a gyüjtömunkät „in¬
tenzív" megfigyeléssel kiegészítő fiatal nemzedék újfajta tapasztalatokat és él¬
ményeket szerzett, ami a népi társadalom tagozódásának változatos leírásaihoz
vezetett. Bár Szendrey Ákos egy valaha volt egységes, Gemeinschaft-típusú kö¬
zösséget feltételez, szerinte az I. világháború után a , rétegződés" újabb ténye¬
zői, a vagyon, a rang és a foglalkozás került előtérbe, ami a nemzetséggel, a kor¬
ral, a viselt falusi tisztségekkel (bíró, presbiter), valamint bizonyos lelki és szel¬
lemi tulajdonságokkal (például a jó beszéd- és felfogóképességgel) együtt
jelöli ki az egyén helyét a közösségekben. A presztízst - folytatja az érvelést —
a beszédmodor, továbbá a mindenkit rangja szerint illető megszólítás repre¬
zentälja (az „ü”-töl a „kenden” ät a presbiternek jarö „nemzetes úrig"); vagy
a társadalmi státus megváltozását, például a birtokbalépést ugyancsak gazdag
szokás- és rítusrend teszi vilägosan felismerhetöve.°®
385 Gönczi F. 1914. 125-126.
58° Szendrey A. 1937a. 187-197. Szendrey egy másik tanulmányában a kommunikáció és
a metakommunikáció: a köszönés, a megszólítás, a kézfogás, a beszéd- és a társalgási mód,
valamint az utcai viselkedés , szövevényes szabályait" szintén az egyének társadalmi
azonosításának eszközeként mutatja be. Szendrey À. 1937b. 272-285.