Page 136 [136]
OCR
JOBBÁGYOK, PÓGÁROK, PARASZTOK. A RÉTEGZŐDÉS EMLÉKEZETE ove Az első néprajzos generációk a parasztságról előzetesen kialakított képekkel, sok esetben sztereotípiákkal érkeztek a falvakba, ami a , néppel" való interakciókban eligazítást nyújtott, a lokális társadalmak tagolódásának és kulturális sokszínűségének vizsgálatát azonban akadályozta. Csupán egyetlen példát említve, a göcseji településeken kutató Gönczy Ferenc 1914-ben a parasztság és az , úri osztály" ellentétéről számol be: Az , úrral szemben zárkózott és bizalmatlan, és ezt a barátságos magatartás, a jó bánásmód sem tudja eloszlatni. Ez a felfogás a régi időkből maradt. Az úriosztályt általában nemcsak nem szereti, hanem — mondhatni - gyűlöli. És ebben az irigységnek nem kis része van. A szegény irigysége a vagyonos, jómódú ellen! Irigy arra a maga sorabeli emberre is, aki gyermekét fölsőbb iskolában taníttatja. (Ma már mindenki úr akar lennyix — szokja mondani." Ez a társadalomkép a két világháború között nem maradt alternatíva nélkül. A szociológiai és a szociográfiai irodalmat olvasó és a gyüjtömunkät „intenzív" megfigyeléssel kiegészítő fiatal nemzedék újfajta tapasztalatokat és élményeket szerzett, ami a népi társadalom tagozódásának változatos leírásaihoz vezetett. Bár Szendrey Ákos egy valaha volt egységes, Gemeinschaft-típusú közösséget feltételez, szerinte az I. világháború után a , rétegződés" újabb tényezői, a vagyon, a rang és a foglalkozás került előtérbe, ami a nemzetséggel, a korral, a viselt falusi tisztségekkel (bíró, presbiter), valamint bizonyos lelki és szellemi tulajdonságokkal (például a jó beszéd- és felfogóképességgel) együtt jelöli ki az egyén helyét a közösségekben. A presztízst - folytatja az érvelést — a beszédmodor, továbbá a mindenkit rangja szerint illető megszólítás reprezentälja (az „ü”-töl a „kenden” ät a presbiternek jarö „nemzetes úrig"); vagy a társadalmi státus megváltozását, például a birtokbalépést ugyancsak gazdag szokás- és rítusrend teszi vilägosan felismerhetöve.°® 385 Gönczi F. 1914. 125-126. 58° Szendrey A. 1937a. 187-197. Szendrey egy másik tanulmányában a kommunikáció és a metakommunikáció: a köszönés, a megszólítás, a kézfogás, a beszéd- és a társalgási mód, valamint az utcai viselkedés , szövevényes szabályait" szintén az egyének társadalmi azonosításának eszközeként mutatja be. Szendrey À. 1937b. 272-285.
