Page 135 [135]
134 e Eltűnt falusi világok
válik). Az orosházi gazda, Györgyi Lajos agrárpolitikusként a parasztság pol¬
gárosodásának programját képviseli, és ugyanezt fogalmazza meg memoár¬
jában. A paraszti termelést, mint életformát mutatja be, és a megérzéssel szem¬
ben a meghaladást avatja értékké.
A narratívák lehetőséget adtak a termelés piacivá alakulását leíró tipológi¬
ák, valamint a szereplők által felidézett gyakorlatok és azok jelentéseinek szem¬
besítésére. Egry Zsigmond vagy a tiszaigari Császár Lajosné számára a saját
szükségletre termelés a megélhetés napi kényszereivel és a vágyott önállóság¬
gal (a , saját kenyéren éléssel") azonos, egy átányi gazda viszont a presztízs
egyik elemének tekintette." A vámosmikolai Vékony István elbeszélésében
a piaci árusítás az ismétlődő kistételű eladásokkal, a kalkulációval, a haszon¬
ként elkönyvelt bármilyen csekély bevétellel szokássá, illetve mentalitássá
rögzült. Györgyi Lajos emlékiratában pedig a piac az exportra termelést, a ru¬
galmasságot, a kereslet és a kínálat szabályozta árak figyelembevételét jelenti,
és a modernizáció feltétele. A , piac" endogén (falun belüli) és azon kívüli sza¬
bályai is különbözőek voltak, míg a megtermelt felesleg értékesítése vagy a ga¬
bonahitel a falusi pauperizmus kezelésére, valamint a társadalmi függőségek
és a személyes lekötelezettségek fenntartására is alkalmas lehetett.
Milyen jelentései voltak a morálnak? A bizalom, ami a jövőbeli bizonyta¬
lanság és a kockázat csökkentésére szolgál, lokális jellegű, a személyes kap¬
csolatokból ered, és több elbeszélésben az ezeket a kapcsolatokat leegyszerű¬
sítő és elszemélytelenítő, egyúttal akommunikáció szabadságát korlátozó írá¬
sos (formalizált) szerződéssel szemben, a szó ereje válik etikai paranccsá.
A narratívákban azonban a szóbeli megállapodások gyakori megszegéséről is
olvashatunk, ez minden bizonnyal szintén az orális kultúra sajátja, s az ethosz
és a gyakorlat, az explicit és az implicit értékek egyidejűségére hívja fel a fi¬
gyelmet: a falusi világ látszólag szigorú szabályai, valamint morális diskur¬
zusai, amit az adatközlők fontosnak tartottak az etnográfusokkal is megosz¬
tani, éppen az individuális morál , hiányosságait" igyekeztek elfedni."
386 , Nem vettem se egy szálat, se egy szemet egész életemben, megvótunk a magunk vagyo¬
nába." Fél Edit és Hofer Tamás átányi gyűjtése (1961). Néprajzi Múzeum, EA 12083.
°°” Bourdieu, P. 2009. 250-251, Ladurie, E. 1997. 515-520.