Page 101 [101]
100 e Eltűnt falusi világok
Hallgassunk meg a csépai után egy Borsod megyei kistelepülésen, Héten
élő , szegény embert", akit 1952-ben Molnár Balázs kérdezett:
, Szegény ember a jó gazdát segítette. Az meg kisegítésül eljött fát hozni az erdőből.
Általában 3-4 napot kellett dolgozni egy fuvarért. Volt olyan is, ha megszorult,
hogy egy napért tett egy fuvart. Előfordult olyan is, hogy le volt kaszálva a rét,
másnap ünnep volt. S ekkor, hogy a rét fel legyen takarva, addig könyörgött az
embernek, hívta, gyere el, nem maradok adós, elmegyek egy fuvarra. Velem is meg¬
történt, hogy addig addig beszéltek, na, gyere el csak, gyere el, elmegyek egy napért
fuvarra, nem feledkezek el rúllad, még azt az egy napot is megpótolom — monda
a gazda. Ha valakinek nagyobb területű rétje volt, azt nem kézi gereblyével, hanem
lóval vontatott gereblyével gereblyéztük. 12 holdat könnyen felhúzhattunk egy nap
alatt. . . Kaszáláskor a napszám 50-60 krajcár volt, meg koszt. Ez abban az időben
nagyon jó volt, mert akkor 3 krajcár volt egy deci pálinka, 3 krajcárért lehetett 1 kiló
kenyeret venni, és 3 krajcárért annyi tepertőt, hogy meg se tudtuk enni. Ebből jól
lehetett lakni. "9
Az egymásnak végzett munkák az előbbihez hasonló narrációját figyelhetjük
meg. Az azt szabályozó szokások és a saját gyakorlata összefonódik (, általá¬
ban 3-4 napot kellett dolgozni egy fuvarért", ,, velem is megtörtént"), a ,,sze¬
gény ember" és a , jó gazda" egymást segíti vagy kisegíti, sőt akezdeményező,
az inkább , rászoruló" az utóbbi, aki egyenesen , könyörög" a gyalogmunkás¬
nak ( addig addig beszéltek, na gyere el..."). A különböző munkák csereérté¬
ket - úgy tűnik - az ember és az állat által kifejtett nyers fizikai erő határozza
meg," ami pedig a napszámbért illeti, azt , nagyon jónak" minősíti, kizárólag
az elemi létfenntartás biztosítása alapján (ehhez elegendő az egyaránt 3 kraj¬
cárba kerülő pálinka, kenyér és tepertő).
Ezekben az elbeszélésekben a munka a személyes kötelékek részeként, a ro¬
koni, ismerősi és szomszédsági hálózatokból álló közösségekbe integrálódás
feltételeként jelenik meg, ami Robert Castel érvelése szerint, egyedüli biztosí¬
téka a , fel- és elismertségnek, a csereviszonyokból és a segítségnyújtásból való
részesedésnek." , Állandó munkása voltam" —- hangsúlyozza többször a csé¬
pai emlékező, és ez a folytonosság, ami valamiféle familiáris diszpozíciót, ám
91 Vattai Lajos (sz. 1870. Hét). A Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára 786.
992 , Egész napi szántásért négy nap járt, mert ott ment a gazda cselédje, meg a marhák, meg
a nap", , Egy napi igáért háromnapi gyalog, az állatok munkája ugyanis duplája volt az
emberének" - szólnak a kővágóörsi és a köveskáli visszaemlékezések. Gelencsér J. 1988.
179.
303 Castel, R. 1993. 8.