Oldal 39 [39]
38 e Eltűnt falusi világok
dokumentumokbar, hanem a kultúra , élő anyagában és a szóhagyományban"
jelöli meg. ( Munkánk néprajziatlanná válik, ha döntően nem az írástalan vagy
a kevés írásos forrással rendelkező jelenségeket kutatjuk.") Ennek megfelelő¬
en a huzamosabb terepmunkát és a megfigyelést javasolja, ezenkívül óv a , jól
bevált" adatközlők kiválogatása ellen, és kiemeli, hogy a parasztemberek köz¬
léseit, visszaemlékezéseit , társadalmi helyzetük, intelligenciájuk, egyéni ér¬
deklődésük és kifejezőkészségük" messzemenően befolyásolja. Ugyanakkor
Vajda szerint a kultúra , etnikus specifikumának" meghatározása a kutatás
központi feladata és a népi kultúra közösségi jellege éppen az , etnikus hagyo¬
mányban" rejlik."
A fiatal kutató tanulmányára az Ethnographia hasábjain azon nyomban ket¬
ten reagáltak. Vargyas Lajos szerint a történeti néprajz, azaz a népélet elem¬
zése olyan korszakban, melynek recens kutatása lehetetlen, voltaképp , fából
vaskarika", mivel a néprajzi tudás a jelen vizsgálatára épül. Emellett helyte¬
lennek tartja, hogy a kutatás az etnikus sajátosságokra koncentráljon."
Hasonló véleményt fogalmaz meg Bodrogi Tibor. Egyrészt ő is elutasítja,
hogy az etnográfia legfontosabb feladata az etnikus jellegzetességek feltárása
(ebben az esetben - miként az 1930-as években - a népi kultúra fogalma a , nem¬
zeti kultúra fogalmává" bővülne), másrészt árnyaltan ítéli meg a kutatás idő¬
beli perspektíváit. Bodrogi a funkcionalizmus, illetve a kultúra és a társada¬
lom változását együtt vizsgáló strukturális funkcionalizmus (mindenekelőtt
a Malinowszkival szembeforduló Radcliffe-Brown) érveit követi, és a múlt,
a parasztság múltjának kutatásában a néprajz illetékességét redukálja. Fela¬
data ugyanis arra terjed, hogy a , szájhagyomány és a különböző társadalmi
jelenségek feltárásával írásban nem rögzített. . . jelenségeket, kapcsolatokat de¬
rítsen fel, és hogy megismertesse a parasztság múltbeli gondolkodásmódját
és érzelemvilágát, a történeti események adekvát vagy nem adekvát tükröző¬
dését." Ám Bodrogi szerint — még ha az etnográfiát ő is a történeti stúdiumok
között helyezi el - a jelen vizsgálata hasonlóan fontos, és a kultura ,,tarsadal¬
mi beágyazottságának ", illetve a társadalomnak a kutatása sem nélkülözhe¬
tő, 9 melynek megismerésében a kulturális antropológia módszertani hori¬
zontját vázolja:
„Az a feladat all a kutató előtt, hogy xmegértsenc egy tőle idegen társadalmat. . .,
helyesen értékelje az emberek magatartását, normátt és értékítéleteit, s hogy a je¬
18 Vajda L. 1954. 6-9, 14-16.
1 Vargyas L. 240-241.
120 Bodrogi az Ortutay Gyula által támadott Fél Editre, valamint Kardos Lászlóra és Róna Tas
Andrásra hivatkozik. Bodrogi T. 1954. 592.