Oldal 40 [40]
Etnográfia —a nemzeti (népi) emlékezettudománya " 39
lenség mögé hatolva, azok lényegét megfelelően interpretálja, helyesen xfordítsa lex
kultúránk nyelvére. Ez együtt- és beleélést, a közvetlen megfigyelést és az anyag
történeti értékelését kívánja meg."
Az etnológus ehhez hozzáteszi, hogy az idegen társadalmak megértésének
technikája, a falusi és a városi társadalom közötti kulturális különbségek miatt,
a parasztság esetében is alkalmazható."
Az 1950-es évek diktatúrája nyilvánvalóan nem tette lehetővé a hatalom¬
nak és a marxista ideológiának alárendelt társadalomtudományok helyzetéről
folytatott nyílt vitákat, az idézett szövegek mégis azt jelzik, hogy a kötelező
terminológia, a szovjet szerzők citálása és az elvek deklarálása mellett, a tör¬
téneti néprajz kanonizacidja — legalabbis a megszólaló etnológusok és folklo¬
risták körében - óvatos kritikákat váltott ki. Igaz, Vajda és Bodrogi különbö¬
zökeppen ítélte meg az ,etnikus specifikumok” kutatäsät, az „anyaggyüjtes
módszeréről" folytatott vitában tehát a néprajz kultüra-, illetve nemzetkon¬
cepciójának (nemzeti szerepének) eltérő felfogása is felbukkan. Előbbi a régi
tradíciókat követte, és a kultúra magyarsággal azonosított nemzeti karakterét
vallotta (a , néprajz központi problémája az etnikum, a néprajzi leírás határai...
csakis etnikai határok" lehetnek). Bodrogi viszont a fogalmi bizonytalan¬
ságra hívja fel a figyelmet (, kevés olyan fogalomköre van a néprajznak, amely
annyira tisztázatlan lenne, mint éppen az etnikumé"),? és a kultúra holisz¬
tikus felfogása, valamint társadalmi differenciáltsága (sokszínűsége) alapján
utasítja el az etnicitás prioritását. Abban viszont azonos az álláspontjuk, hogy
a néprajznak elsősorban az írásos kultúrán kívüli, a , száálhagyományban élő,
illetve a terepen megfigyelhető jelenségekre" kell koncentrálnia, és a tárgyát
éppen akkor adja fel (válik , néprajziatlanná"), ha az írásos források alapján
a történeti múlt vizsgálatára törekszik. Emellett Bodrogi Tibor az 1950-es évek
eleji Magyarországon figyelemre méltó episztemológiai elvet fogalmaz meg,
ami alapvetően eltér a világháború előtti, valamint a történeti néprajz szem¬
léletétől (miként a falusi társadalmat erőszakosan átalakító és azt az ideológi¬
ai normái szerint megjelenítő diktatúra tudományfelfogásától is): a megfigyelt
társadalmi jelenségek és kulturális jelentéseinek megkülönböztetését, továbbá
megértését, ami , együttélést és beleélést igényel."
A következő években, évtizedekben is születtek tanulmányok a hazai
etnográfiai kutatás módszeréről, ezek azonban a viták helyett, legfeljebb az
önreflexióknak adtak helyet, és a már megismert érveket ismételték. 1961-ben
21 Bodrogi T. 1954. 586-589.
122 Vajda L. 1954. 12-13.
13 Bodrogi T. 1954. 591.