Oldal 38 [38]
Etnográfia —a nemzeti (népi) emlékezettudománya ® 37
dalmi és politikai rend, továbbá az , ezeréves hagyomány" konzerválásában
betöltött szerepére. De nem kíméli az etnográfusokat sem, akik a parasztszem¬
léletnek ugyanazzal a , hol lekicsinylő, hol romantikusan mitizáló formáival"
végzik a munkájukat, mint 1945 előtt. Nem egy gyűjtönk a , falut még mindig
a felszabadulás előtti állapotában lévőnek hiszi, a parasztság politikai tudat¬
változását nem érti, vagy mint kártékony jelenséget szemléli, mely kivetkőz¬
teti régi hagyományából." Végül Ortutay szovjet mintára hitet tesz a történe¬
tiség, a néprajz anyagának (a kultúrának) történelmi materialista és dialekti¬
kus szemlélete mellett."
Hogy e kötelezően használt terminusok mit jelentenek a kutatásban, azt
a szellemi energiáit a korszak (tudomány)politikai harcaiban és a szakma me¬
nedzselésében felőrlő folklorista nem fejtette ki, az 1940-es évek végétől min¬
denesetre lezajlott, a szovjet szerzők szorgalmas citálása mellett, a néprajz tör¬
ténettudománnyá minősítése. , Posztulátumként" fogadta ezt el (vagy kény¬
telen volt elfogadni) a fiatal generáció tagjai közül például az etnológus Vajda
László vagy az anyagi kultúrát kutató és azt a termelési mód kifejezőjének
tekintő Tálasi István, aki az 1955-ben készült összegző tanulmányában ennek
következményeit is rögzíti: a recens népi kultúrát a , történeti tényezők" figye¬
lembevételével kell vizsgálni, ami módot ad keletkezésének és változásának
megismerésére." A historicizmus lesz tehát a követendő paradigma (a , tár¬
sadalomtudomany - történettudomány, semmi egyéb: ez az alapelv" - fogal¬
mazta meg a lényegét Karl Popper), amely a jelen és a történelemként azono¬
sított múlt kapcsolatát feltételezi, és a megfigyelt jelenségek fejlődésének tör¬
vényszerűségeit kívánja megismerni." S ez összeegyeztethető volt a háború
előtti etnográfia evolucionalizmusával és az eredetkutatás mítoszaival, miként
azt Györffy István tanítványa, de Bátkyt, Viskit, Jankó Jánost és Herman Ottót
is , haladó szellemű elődeinek" nevező Tálasi István a földművelés és az állat¬
tartás történeti kutatása melletti érvelése mutatja: egy szintézisben , végre le¬
mérhetnénk pásztorkultúránk és lovasnomadizmusunk igazolt hagyománya¬
it.” 117
A néprajz uj paradigmajanak megfogalmazását az 1950-es években burkolt,
a kutatás módszertanáról folytatott viták kísérték. A már említett Vajda Lász¬
ló az anyaggyűjtés módszeréről írt, 1954-ben megjelent tanulmányában az
etnográfiát a történettudományok közé sorolja, forrásait azonban nem az írott
"4 Ortutay Gy. 1949. 11-13, 19.
NS Vajda L. 1954. 2, Tálasi I. 1955. 9-10, Kósa L. 2001. 214.
116 Popper, K. 1989. 63-66, a historicizmusröl bövebben Bausinger, H. 1982. 153-154, Kuti, K.
2005. 273-285.
17 Talasi I. 1955. 20.