Oldal 12 [12]
Bevezetés —célok, módszerek, előzmények " 11
Halbwachs, miközben a kísérleti pszichológia eredményeit sem hagyta fi¬
gyelmen kívül, a történelemtől elválasztott emlékezetet és a durkheimi szo¬
ciológia szerint értelmezett társadalmat összekapcsolta, ami a következő év¬
tizedekben az antropológusok, a szociológusok és a történészek számára is
továbbgondolást kínált. A szociálantropológus Edward Evans-Pritchard sze¬
rint az afrikai nuereket (a kitűnő memória helyett) , strukturális amnézia" jel¬
lemzi:" csupán a társadalmilag fontos patrilineáris leszármazási rendre em¬
ry
lékeznek (az emlékezésre , méltó" ősök státusokat, jogokat legitimálnak), ezzel
szemben a családi és rokonsági csoportoknak nevet nem adó (névtelen) sze¬
replőket elfelejtik." Claude Lévi-Strauss szerteágazó munkásságából és színes,
sok esetben metaforikus és nem egészen világos fogalomrendszeréből csak
a ,hideg" és , forró" társadalmak megkülönböztetését említem. Az előbbiek
(a ,primitív", az írás vagy a történelmi tudat nélküli társadalmak) ellenállnak
mindem, a struktúrájukat érintő változásnak, ami , lehetővé tenné a történe¬
lem számára, hogy behatoljon a belsejükbe", míg az utóbbiak történelmüket
immanens lényegükké tették, és a folytonos változás, a haladás szolgálatába
állították, amit Jan Assmann eltérő emlékezetpolitikai stratégiaként értelme¬
zett." Evans-Pritchardhoz hasonlóan, Jack Goody is úgy véli, hogy az emlé¬
5 A fogalom John Barnes angol antropológustól származik.
16 Evans-Pritchard, E. 1940. 199-200.
7” Assmann, J. 1999. 68-70. Témank és az episztemolögia szempontjából is figyelemre méltó,
amit Lévi-Strauss Történelem és antropológia (magyar fordításban etnológia) című, 1949-ben
publikált tanulmányában megfogalmazott. Szerinte az etnográfiai és a történeti megisme¬
rés között nem áthághatatlan a szakadék: , Mi e két tudományág célja? Pontos rekonst¬
rukciója annak, ami a tanulmányozott társadalmakban történt vagy történik? Ha ezt állí¬
tanánk, megfeledkeznénk arról, hogy mindkét esetben olyan képzetrendszerekkel van
dolgunk, amelyek a csoport minden tagja számára különbözőek, és amelyek - együttvéve
— különböznek a kutatóétól... Amit a történésznek és az etnográfusnak sikerülhet meg¬
tenni, s amit el is várhatunk tőlük, mindössze annyi, hogy egy egyedi tapasztalatot álta¬
lános vagy általánosabb tapasztalattá tágítson, amely így aztán tapasztalatként válik elér¬
hetővé egy másik ország vagy egy más kor embere számára." A történelmi szereplők,
valamint a történész (az etnográfus) eltérő tapasztalati horizontjára hívja fel a figyelmet
a szerző, valamint arra, hogy a múlt rekonstrukciója a jelen perspektívájából valósulhat
meg: ha az etnográfusnak sikerül is olyan társadalmak vagy társadalmi csoportok törté¬
nelmének megalkotása, melyekről , csupán még a történészt is elbátortalanító adatok
állnak rendelkezésre" , ebben az esetben , rekonstrukciói elérnek a történelem szintjére, de
a futó pillanat egyedül megragadható történelme ez, mikrotörténelem, amelynek éppúgy
nem sikerül a múlthoz kötődnie, ahogyan az evolucionista és a diffuzionista makrotörté¬
nelemnek sem." A múlt tapasztalati világának megismerésére vonatkozó kétely talán oly
módon enyhíthető, ahogyan arra egy 1960-as, Durkheimet méltató írásában a történelem
két koncepciójának (, művelési módjának") megkülönböztetésével utal. Az egyik , emlé¬
kekre vagy olyan közvetlen dokumentumokra épít, melyeket a sszereplők saját maguk,