Oldal 57 [57]
OCR
A TANTERMI DRÁMA FŐ ÖSSZETEVŐI A központi feladat erős nézőpontot kínál az esemény vizsgálatához. A feladat és a nézőpont gyakran szerepben testesül meg. Például a festmény elkészítésének feladatát kaphatják a résztvevők alkotó művész-csoport tagjaiként vagy gyerekkönyv-illusztrátorokként, akik előtt most különös kihívás áll. A szerep egyértelműen a fikció világába helyezi a feladatot, és teret nyit arra, hogy a résztvevők játszanak a feladathoz kapcsolódó viszonyukkal, és a feladat körüli munka önálló történetté váljon. Heathcote arra figyelmeztet, hogy , a legfontosabb kritérium, hogy a résztvevőket olyan pozícióba kell helyeznünk, ahonnan hatni tudnak az eseményekre”.110 Vannak olyan szerepek, amik erősen kapcsolódnak általánosan ismert attitűdökhöz. Például, indulhat a következőkkel egy dráma: , Hölgyeim és Uraim! Nagyon köszönöm, hogy eljöttek a sajtótájékoztatónkra! Igazán sajnálom, hogy nem tudok lényegi új információkkal szolgálni az eltűnt testvérpárról, Jancsiról és Juliskáról. Ritkán jönnek ilyen neves nemzetközi újságoktól hozzánk újságírók, kicsit meg is lepődtünk itt a rendőrkapitányságon az érdeklődés mértékétől. De legjobb tudásunk szerint válaszolunk a kérdéseikre. Mire kíváncsiak?" Az újságíró szerep mindenki számára felismerhető és határozott attitűdöt testesít meg. A legtöbb diák rögtön tudja, hogy az a dolga, hogy kérdéseket tegyen fel, a központi feladata pedig az lesz, hogy megpróbálja kideríteni az igazságot egy-egy történet mögött. A szerep és a központi feladat rengeteg részfeladat lehetőségét hordozza. Lehet kérdéseket megfogalmazni; interjút készíteni; különböző lehetséges történésváltozatot feltérképezni; főcímet vagy cikket írni; fényképet vagy videófelvételeket készíteni, vagy ezeket elemezni, és így tovább. Mivel mindenki számára nyilvánvaló, hogy a résztvevők maguk csinálják a fikciót, ezért nyugodtan készíthetik ők maguk azokat az állókép fotókat, amiket aztán újságíróként maguk elemeznek is. A keret tehát az a nézőpont, amiből a résztvevők vizsgálják az eseményt, és ezt a nézőpontot az eseménnyel kapcsolatos központi feladatuk határozza meg. A feladat feszültséget is ad a dcámának, hiszen kihívást kell teljesíteniük a résztvevőknek. Akkor lesz termékeny ez a feszültség, ha a kihívás se nem túl nagy, se nem túl kicsi, lehetőleg még éppen teljesíthető. Heathcote, és őt követve mások táblázatba rendezték az eseménytől különböző távolságra lévő szereptípusokat. Hasznosabb őket feladattípusokként látni, amelyek különböző szerepekként valósulnak meg, hiszen a feladatból következik a szerep, és nem forditva. Eileen Pennington brit dramapedagogus Jaszfényszarun 110 Heathcote: Jel és eldjel, 19. s 56 e
