Oldal 32 [32]
FIKCIÓ ÉS VALÓSÁG A DRÁMÁBAN
Minta: Jelenet vagy állókép készítése arról, hogy a gáncsoló hol tanulhatta,
hogy az ehhez hasonló helyzetekben így kell viselkedni. Akár szűkíthető, konk¬
retizálható is a feladat: mit látott az iskolában/otthon/az utcán/tévében," amiből
azt tanulta, hogy mások így viselkednek hasonló helyzetben?
Értékrend: Egy rövid páros párbeszéd megírása/improvizálása, amiben a gán¬
csoló elmagyarázza barátjának, hogy miért viselkedett így az adott helyzetben.
Esetleg a gáncsoló mottójának megfogalmazása.
Magát a rendszert is kinälhatja atanär a diäkoknak, hasonlöan ahhoz, ahogy
Davis is tette. Így olyan eszközt kapnak, aminek segítségével elemezhetik és
továbbfejleszthetik a saját munkájukat.
A tanári szerepbelépéshez is jól használható a cselekvések szintenkénti elem¬
zése. Szerep felvételekor a tanárnak nem briliáns színészi alakítást kell nyújta¬
nia, hanem leginkább egy nézőpontot, világlátást kell konzekvensen képviselnie.
Ebben nagy segítséget nyújt, ha a tanár azonosítani tudja a szerepnek megfelelő
értékrendet. Ha például a gáncsoló diák szerepét veszi föl, és a résztvevők a forró
szék munkaformában" kérdezik őt, akkor az improvizált válaszadásban segítheti
őt a korábban meghatározott értékrend, például hogy az erősnek mutatnia kell
az erejét, különben legyőzik.
A jeladás és jelértelmezés nemcsak a dráma egyik kulcseleme, hanem minden
emberi kommunikációnak lényegi része. Éppen ezért különösen fontos a jeladás
és jelértelmezés szintjeit tudatosan kezelni. A dráma segít megtanítani, hogy
a diákok a jelolvasást és jelteremtést tudatosabban használják önmaguk és kör¬
nyezetünk megismerésére is.
FIKCIÓ ÉS VALÓSÁG A DRÁMÁBAN
A dráma védettségét a mintha, a fikció kínálja. Ahogy a gyerekjátékban, úgy
a drámában is úgy cselekszünk, mintha egy tárgy valami más lenne, vagy valaki
más lennénk, vagy mintha másik helyzetben lennénk."! A gyerek a mintha-vilá¬
got a játékán, a cselekedetein keresztül hozza létre. Amikor egy gyerek autósat
játszva fakockát tologat a földön, akkor a képzeletét használva kísérletezik a való¬
ság elemeivel. Egyrészt a materiális valósággal (a fakockával), másrészt a fogalmi
valósággal: az autó és a mozgás fogalmait teszteli. Cselekvésével a gyerek olyan
® Kiválaszthatjuk az egyiket, vagy akár a csoportoknak kioszthatjuk, hogy melyik helyszínnel
foglalkozzanak.
Forró szék: amikor a tanár szerepben van, de a diákok önmagukként, szerep nélkül kérdezhetik őt.
Jonothan Neelands: Dráma a tanulás szolgálatában, ford. Szauder Erik, Budapest, Magyar
Drámapedagógiai Társaság, 1994, 99.
50
51
+3] +