Oldal 33 [33]
A TANTERMI DRÁMA FŐ ÖSSZETEVŐI
fikciót teremt, amiben működnek a valóság törvényszerűségei — a gravitáció, a fa
keménysége stb. -—, de mégis a gyerek kontrollálhatja azt — és ezért biztonságos.
Amellett, hogy nagy szabadságot ad a gyerekjátéknak a mintha, biztonságossá
is teszi, hiszen a valósággal ellentétben bármikor megszakítható, esetleg újra
egyeztethető, átalakítható.
A színházban is jelen van a mintha. Itt látszólag a színészek a cselekvő lét¬
rehozói a mintha-világnak, de igazából a nézők aktív részvétele nélkül nem
jönne létre a színpadi fikció. Ha a néző nem csinálna úgy - legalább az előadás
ideje alatt —, mintha Vecsei H. Miklós A Pál utcai fiúk Nemecsek Ernője lenne,
akkor hiába igyekezne a színész a színpadon. Coleridge szavaival élve a hitet¬
lenség időleges és akaratlagos felfüggesztésére? van szükség ahhoz, hogy létre¬
jöhessen mind a színpad, mind a gyerekjáték fiktív világa. A dráma a színház
és a gyerekjáték elemeiből építkezik egyszerre. Mindkettőben központi szerepet
játszik a képzelet. Egy könyv olvasásánál egyértelmű, hogy az olvasó fejében,
képzeletében teremtődik meg a történet. A színházban, ehhez hasonlóan, való¬
jában nem a színpadon születik meg a csoda, ahogy mondani szokták, hanem
a néző képzeletében. Egyik esetben sem akarnám a műalkotás, a regény, vagy az
előadás érdemeit vitatni: éppen attól lesznek nagyszerű művek, hogy beindítják
a képzeletet, és a befogadót is aktív alkotóvá teszik. Hiszen a regény olvasója és
az előadás nézője a képzeletén keresztül kapcsolódik a fikcióhoz, azt összekap¬
csolja a saját történetével. Bizonyos fokig a maga történetévé teszi.
A tantermi drámánál is éppen ez a cél. Itt a tanár feladata, hogy olyan helyze¬
teket hozzon létre a tantermében, amin keresztül a diákok a kínált narratívát bir¬
tokba tudják venni. Ahhoz viszont, hogy a tanár lehetővé tudja tenni a diákoknak
a fiktív világ alakítását vagy az abban való alkotó elmélyedést, hasznos értelmez¬
nie a valóság és a fikció viszonyát. A következő rész ehhez kínál struktúrát.
Színterek
Edward Bond brit drámaíró színtér fogalma elméleti rendszerben kapcsolja ösz¬
sze a valóság, a fikció és a képzelet viszonyát. Bond azt mondja, hogy annak
érdekében, hogy a dráma életre keljen, négy különböző rétegnek az elemeit kell
mozgásba hozni.? Ezeket A-tól D-ig cimkézte fel. Szerinte az el6adott drâmänak
figyelembe kell venni azt a kort, azt a valóságot, ami a színházépületet körülveszi.
Ezt nevezi ő A színtérnek. Ennek a kinti valóságnak tükröződnie kell a színpadon,
52, (...) willing suspension of disbelief for the moment.” Samuel Taylor Coleridge: Biographia
Literaria, in James Engell — W. Jackson Bate (eds.): The Collected Works of Samuel Taylor Coleridge,
Princeton, Princeton University Press, 1983, 159.
5 Edward Bond: The Hidden Plot, London, Methuen, 2000, 10.
30 e