Oldal 14 [14]
MIRE HASZNÁLJUK A TÖRTÉNETEKET, ÉS ŐK MIRE HASZNÁLNAK MINKET
gondolkodás az , általános okokkal s azok rögzítésével foglalkozik, és [a] magya¬
rázat formális, matematikai rendszerének ideálját próbálja kielégíteni", addig
a , narratívum az emberi szándékok viszontagságaival foglalkozik".? Bizonyos
szempontból nincs ebben semmi új, hiszen tudjuk, hogy az ember ősidők óta
tanul történeteken keresztül, mégis fontosnak tartom, ahogy a Bruner által is
képviselt kulturális pszichológia rehabilitálja a narratívák szerepét a megértés¬
ben, a szocializäciöban és az identitäsalkotäsban.?
Mindenki találkozott már azzal, hogy gyerekek a tárgyakat, természeti jelen¬
ségeket emberi tulajdonságokkal ruházzák fel. , Az állatok és a fák beszélnek,
a vihar és a szél dühös, a karosszék felnyög. Ezeket a lényeket történetté szer¬
kesztik, hogy értelmük legyen. A mese a filozófia egyik formája" — írja költőien
Edward Bond drámaíró erről a jelenségről, amikor a gyerekek az antropomor¬
fizálás segítségével adnak jelentést az olykor ijesztő történéseknek. Talán kicsit
birtokba is veszik azt, amiről mesélnek, hiszen a mesejükben - a tärgyi valö¬
sággal ellentétben — lehetőségük van alakítani a szándékokat, magyarázatokat.
Ez a folyamat fontos állomása annak, ahogyan a tárgyi valóságról belső, szubjek¬
tív valóságképet alkot az ember. Amikor a valóságról beszélünk, különösen tár¬
sadalmi jelenségek esetén, akkor többnyire nem a materiális valóról beszélünk,
hanem a valóságról alkotott megértésünkről, ami a fejünkben van."
Amikor felnőttként valamilyen furcsa esemény szemtanúi leszünk a villamo¬
son, akkor gyakran elkezdünk történetet szőni, ami magyarázatot adhat a fur¬
csaságra. Hiszen megnyugtató, ha értjük a minket körülvevő világot, még akkor
is, ha nem feltétlenül megnyugtató történetet képzelünk egy-egy esemény mögé.
Bruner szerint a történetek többsége a hétköznapitól való eltérésről, a társadalmi
normák áthágásról szól, amivel a történetek éppen annak a tudatát erősítik, hogy
mi az, ami elfogadható és mi az, ami nem. Emellett a narratívák a társadalmi
interakciók, konfliktusok kezeléséhez is mintát kínálnak, a lehetséges reakciók
kelléktára is kiolvasható belőlük." A narratívák egészen kicsi kortól elsajátítható
eszközt adnak az események történetté formálására. Bruner a hatékony nar¬
ratíva négy elemét határozza meg. Egyrészt a történetnek hangsúlyoznia kell,
hogy a szereplők bizonyos célok megvalósításáért cselekszenek. Másrészt az
eseményeket valamilyen struktúrába kell rendeznie. Harmadrészt, érzékenyen
Uo., 20.
Uo., 23.
Jerome Bruner: Acts of Meaning, London, Harvard University Press, 1990, 20.
„Animals and trees talk, storm and wind are angry, the chair groans. These ‘beings’ are arranged
into stories which provide meanings. A story is a form of philosophy.” Edward Bond: The Cap,
in Plays: 7, London, Methuen, 2003, xxxiii.
§ Bruner: Acts of Meaning, 24.
7 Bruner: Acts of Meaning, 97.
a 8 w nn
+13 +