OCR Output

NARRATÍVA ÉS DRÁMA

a helyzetéhez. Ha nálam jobb tollú mesélő írná, akkor talán még a helyzet kín¬
ját is érezné, ahogy a sorokat olvassa. Azért mesélnek történeteket az emberek
egymásnak évezredek óta, hogy tudást és tapasztalatot adjanak át egymásnak.
A fenti történet nem jutott el addig a pontig, amiben összekapcsolódik a sze¬
mélyes mizériám a brit vasút privatizálásával, de másféle ok-okozat megjelenik
benne. A történet magyarázatot tud kínálni például egy szakmai kudarcra. Mert
a történet magyarázatait a személyes nézőpont és az emberi tapasztalat hitelesíti.
Attól hiteles a történetem, hogy megéltként mesélem el, akár valódi élményből
táplálkozik, akár nem, és a részletekkel igyekszem megszólítani a hallgatóim kép¬
zeletét. Minél inkább sikerül elkapnom az olvasó képzeletét, annál jobban válik ő
maga is a történet részévé. Szinte látja maga előtt, ahogy ott fel-alá mászkálok.

És talán nem is olyan fontos, hogy igaz-e egyáltalán ez a történet. Így is jól
tudom használni. Arra például, hogy kiemeljem a narratívák néhány jellemző
vonását. És mivel egy epizódot, egy eseményt írtam le egy hosszabb történetből,
ezért azt is lehetővé teszi, hogy a dc-áma néhány elemére reflektáljak.

Ha ez dráma lenne, akkor látnánk egy embert, aki konkrét térben, szorongató
körülmények között küzd egy problémával. Látnánk azt a szituációt, amiben van.
Az ember cselekszik, pontosabban , pótcselekszik", mert igazából cselekvéskép¬
telen. A körülmények, az embert körülvevő világ kötöttségei növelik a helyzet
feszültségét. Nincs megoldás, viszont van rengeteg vizsgálható kérdés. És ha
drámáról van szó, akkor persze tudjuk, hogy az az ember csak úgy csinál mintha
kétségbe lenne esve. Csak azt játsszuk, hogy késik a vonat. Mert éppen a helyzet
játékszerű , mintha-léte" engedi meg nekünk, hogy vizsgálgassuk, ahelyett hogy
közbeavatkoznánk, és próbálnánk megoldani.

Ilyesmikről beszélt Heathcote is, amikor Derbyben találkoztunk. De az anek¬
dotázó bevezető után térjünk át egy tudományosabb megközelítésre azzal kap¬
csolatban, hogy miért fontosak a narratívák, és mit kezdhet velük a dráma.

MIRE HASZNÁLJUK A TÖRTÉNETEKET,
ÉS ŐK MIRE HASZNÁLNAK MINKET?

Jerome Bruner a gondolkodás két formájáról írva megkülönbözteti a , jól formált
logikai érvelést" a , jól kidolgozott törtenettöl”,! vagyis a logikai-tudomänyos gon¬
dolkodást a narratív gondolkodásmódtól. Azt állítja, hogy az ember mindkettőt
használja, amikor tájékozódik és cselekszik a világban. Míg a logikai-tudományos

1 Jerome Bruner: Valóságos elmék, lehetséges világok, ford. Ehmann Bea — Újlaky Judit — Ülkei

Zoltán, Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2005, 19.

126