Oldal 15 [15]
NARRATÍVA ÉS DRÁMA
kell reflektálnia arra, hogy mi az elfogadható az emberi viszonyokban, és mikor
történik határátlépés. És végül, tükröznie kell valamilyen narrátori nézőpontot,
a történetnek kell, hogy legyen valamilyen elbeszélője." Ugyanezeket az elemeket
használjuk a történetalkotással párhuzamosan a valóság történéseinek értelme¬
zésében is. A történetalkotásban használt elemeket, a narratív mintázatokat,
a magyarázó történetelemeket a minket körülvevő kulturális kelléktárból, ha¬
gyományból merítjük, ezáltal nemcsak a kulturális közegünk részévé, hanem
annak képviselőivé is válunk.
Antonio Damasio fontos szerepet tulajdonít a narratíváknak a személyiség
— az én — kialakulásának folyamatában.? Kutatásaiban azt vizsgálja, hogy az agy
melyik részében található az én, amihez különböző agyi sérüléseket szenvedett
emberek vizsgálatából is gyűjt anyagot. Számunkra igazából elméletének az a ré¬
sze érdekes, amely szerint az agytörzsben lévő proto-én én-maggá, majd végül
önéletrajzi énné fejlődik." Damasio szerint ez az önéletrajzi én egy közösségi
énből és egy spirituális énből tevődik össze, ahol mindkettő olyan struktúrát
kínál, amely mentén az élet történései narratívává tudnak válni.
Mindeddig nem irodalmi művekről, hanem hétköznapi történetekről, és azok
jellemzőiről volt szó. Míg az irodalmi történeteket többnyire fikcióként, addig
a mindennapi élet vagy a személyes múlt elbeszéléseit gyakran valóságként ke¬
zeljük. Ugyanakkor az irodalmi és a hétköznapi elbeszélések funkciói többnyi¬
re megegyeznek. A történetek (akár fiktív, kitalált, irodalomi történetről, akár
a mindennapi élet valós történeteiről legyen is szó) a világ és önmagunk meg¬
értését szolgálják, miközben sokrétű kulturális eszköztár és hagyomány részét
képezik. Az ember sok szempontból hasonló szükségletek kielégítésére használja
az egyiket, mint a másikat.
Éppen amiatt, hogy ennyire központi szerepet játszanak a történetek környe¬
zetünk és önmagunk megértésében, nagyon jól használhatók arra, hogy manipu¬
lálják a világról és önmagunkról alkotott képünket. A következő részben néhány
példán keresztül szeretném bemutatni azt, hogy milyen módon használhatók a
történetek arra, hogy az emberek valóságképét befolyásolják.
A hallott, olvasott történetek ott működnek az elménkben, részévé válnak
annak, ahogy a körülöttünk lévő eseményeket érzékeljük, magyarázzuk. És ez¬
zel könnyű visszaélni. Akár a közélet, a politika terén, akár gazdasági téren.
Érdekes felismerésekkel találkozhatunk azzal kapcsolatban, hogy a fogyasztói
8 Bruner: Acts of Meaning, 77.
° Antonio Damasio: Self Comes to Mind. Constructing the Conscious Brain, New York, Pantheon
Books, 2010, 26-39.
0 Uo., 28: Proto-self, core-self, autobiographical-self.
+ |4 +