Page 364 [364]
A kora újkori állatáldások egyrészt a takarmány, másrészt az istállók megáldá¬
sával kapcsolódtak össze (a)? Utóbbi benedikciókhoz a , félhivatalos" szertartás¬
könyvek kiegészítéseket csatoltak arra az esetre, ha a benne lévő állatok betegek
lennének. A Fasciculus triplex vonatkozó orációja az ördögi hatalmat (diabolica
potestas) teszi felelőssé az állatok betegségéért (b).
A pannonhalmi kéziratos gyűjteményben szereplő áldás a pestis által veszé¬
lyeztetett és a már megbetegedett állatokra egyaránt vonatkozik (c)? Az itt sze¬
replő rövid, néhány soros szöveg specialitását a Szent Benedek közbenjárására
történő hivatkozás jelenti. E hivatkozás konkretizálása nélkül, ám ugyanezen szö¬
veggel számos párhuzamot idézhetünk, különösen a hazai és közép-európai , fél¬
hivatalos" gyakorlatból"! Kisebb-nagyobb eltérésekkel ugyan, de a távolabbi hi¬
vatalos gyakorlatból is axaadnak analógiák."
a) Általában
[läsd: II. 5.]
b) Betegségben
Benedictio stabuli et pecorum
FT 1739, 91-95.
[Az istálló megáldását lásd a II. 5. a. fejezetben]
Quod si animalia sint infecta, et sola benedicantur.
V. Adjutorium nostrum in nomine domini. R. Qui fecit coelum et terram. V.
Domine exaudi orationem meam. R. Et clamor meus ad te veniat. V. Dominus
vobiscum. R. Et cum spiritu tuo.
2 Általános állatáldás a mainzi ritusban: Reifenberg 1971-1972, II. 484-485.
"5 Általában a témához vö. Franz 1909, II. 124-140.
94 AD 1774, 196. , Benedictio animalium tempore pestis" (megegyező szöveggel, Benedek
neve helyett: N.); MB 1685, 258. , Benedictio animalium in peste" (megegyező szöveg¬
gel); FRA 1685, 235 (megegyező szöveggel); Nucleus 1706, 89-90 (megegyező szöveg¬
gel).
°° 1 1523, 242-243; VIEN 1889, II. 58-59. „Benedictio animalium peste vel alio morbo
laborantium” (härom orációval, amelyek közül a középső egyezik meg); POL 1743, 100
(a végén kissé eltérő orációval); Franz 1904, 141, 188-189. ,,Pro peste animalium” (12.
szäzadi rituäle, elsö oräciöjäval egyezik); Reifenberg 1971-1972, II. 485-486 (pärhuza¬
mok a mainzi ritusban); VIEN 1730, 292-294.
363