Page 363 [363]
IV. Állatok
1. Állatok általában és betegségben
A középkori egyházi benedikciók alapvető agrárkarakteréhez hozzátartozott,
hogy a növénytermesztés mellett az állattenyésztés sikerét is igyekeztek pozitívan
befolyásolni. Ezen a téren a keresztény gyakorlat szintén ókori előzményekre épül
hetett. Az állatok egészségére és termékenységére irányuló áldások mind a keleti,
mind a nyugati egyházban korán feltűntek." Ilyen célzatú votívmisék és önálló
benedikciók egyaránt előfordulnak már a 10. század előtti liturgikus forrásokban.
A legfontosabb gyógyászati eszköznek ezen a téren a szenteltvíz és a szentelt só
számított, amit a , benedictio major salis et aguae" keretében szenteltek meg. Ezek
medicinális szerepük mellett — a rítusokban jól körvonalazható módon — határo¬
zott apotropeikus karakterrel is rendelkeztek." Az állatok védelmét nagyon gyak¬
ran bizonyos szentekhez (pl. Balázs, Antal, István, Vendel, Lénárd stb.) kapcsok
ták. Az általános szentelmények (víz, só, kenyér, füvek, istálló megfüstölése ház¬
szenteléskor, virágvasárnapi barka kihelyezése stb.) és az egyház által tiltott
, babonás" cselekmények (mint pl. a szentostya takarmányba keverése) mellett a
konkrétan állatokra irányuló áldások közül a kora középkorban a méhek megál
dását szokás kiemelni." A beteg lovak gyógyítására irányuló szövegek egyházi és
világi (pl. német nyelvű) változatai már a 10. században nagyfokú hasonlóságot
mutatnak elsősorban a Krisztus életéből vett epikus történetek idézése révén. A
9. századtól maradtak fent disznókra vonatkozó, gyógyító célú — szakrális és pro¬
fán elemeket egyaránt magukba olvasztó — áldásszövegek is." Funkciójuk szerint
ezektől elkülöníthetők azok az áldások, amelyek az állatok védelmét a rájuk lesel¬
kedő egyéb veszélyek ellen (pl. ragadozók támadásai, lopás) kérik." Mindezekre
jellemző azonban, hogy ritkán jelentek meg a rituálékban, ahol ezeket a funkci¬
ókat a fent említett , benedictio major salis et aguae" foglalta magába.
9 Franz 1909, II. 124-140.
8 Franz 1909, IL 127-130.
” Gérog és latin éldésszôvegeket idéz: Franz 1909, II. 135-136.
2° Franz 1909, II. 137-138.
1° Franz 1909, IL. 139.
362