Oldal 281 [281]
OCR
mert, konkrét textuális egyezés az általunk közölt forrásszöveggel jóval kevesebb esetben mutatható ki. Fontos körülmény, hogy a Rituale Romanum első kiadásában nem szereplő" benedikciót Pázmány Péter — a korábbi hazai hagyomány jegyében"" — felvette a megújított esztergomi szertartáskönyvbe. Ennek szövege szinte betűre megegyezik az itt szereplő ordó szövegével."" Ezt a , magyarországi" szöveghagyományt éltette tovább a Fasciculus triplex is." Mivel egyelőre még nem sikerült az itt szereplő áldások konkrét európai analógiáinak nyomára bukkannunk, egyelőre akár a magyarországi eredet, illetve a speciális regionális használat hipotetikus megfogalmazását is megengedhetjük magunknak. A démonűző hatású rutafű megáldása (b) itt önmagában, elsősorban a füstölés eszközeként szerepel, ugyanakkor a szertartáskönyv másik két szertartásában (vö. b, g) és a Fasciculus triplex alább közölt rítusában (c) egyéb növények társaságában is helyet kapott. Az ordó szövege különösen a d) szertartásrenddel mutat szoros kapcsolatot, de nem egyezik meg vele szó szerint. Fontos különbség, hogy itt a második, effektív áldásszövegben a pap egyes szám első személyben beszél, miáltal személye és szerepe hangsúlyozódik."? Az első oráció Jézus Krisztushoz szól, akitől áldást kér a rutára, hogy az tartsa távol az ördögöt mindenkitől, akit azzal megfüstölnek vagy aki azt magánál tartja. A pap továbbá a Tóbiáson és Sárán is segítő Rafael arkangyal elküldését kéri, hogy a halált hozó démon ne árt hasson a hívőknek sem házaikban, sem fürdőikben, sem ágyaikban. A ruta megáldásának szertartása — több benedikcióskönyv tanúsága szerint — egy 16. század végi nyomtatott szövegváltozatra vezethető vissza." A magyarországi , félhivatalos?" források közül a Fasciculus triplex összeállítója a füvek Nagyboldogasszony-napi megáldása után illesztette be a ruta megáldásának ha569-573. „In festo assumptionis B. M. V. Benedictio herbarum et processio” (VIEN 1889 szövegével egyezik); ARG 1590, 273-276 (mäs szöveggel); MOG 1551, CXXXIII’-— CXXXVT (elterö szöveggel); SAL 1575, 319-322 (salzburgi rítus, eltérő szöveggel); LT 1709, 80-82. Az áldás — az itt vizsgált ordótól eltérő szöveggel — a megújított római rituálé függelékebe került csak be: ROM 1881, App. 40—43. Ennek párhuzamai: OLM 1694, II. 65— 68; FRA 1685, 148-152. TA 1596, 191-192 (megegyezö szöveggel). Megjegyzendő azonban, hogy a legkorábbi hazai nyomtatott szertartásrend ettől eltérő szövegváltozatot foglal magába: OR 1560, 75-16. STR 1625, 187. „Benedictio herbarum in festo assumptionis B. Mariae Virginis”. Pl FT 1739, 67-69. ,De benedictionibus herbarum in festo assumptionis B. M. V” Bartsch emiatt az egyes szám első személyű formula miatt teszi a ruta megáldásának szövegét a kimondottan a , tárgyakra" irányuló exorcizmusok közé. — Bartsch 1967, 317, 408. "Erre utal többek között: Franz 1909, I. 417-419; LT 1709, 229-231. ,Benedictio ruthae contra daemoniacos, ex sacra institutione S. Rom. Ecclesiae, et Decreto Trident. Concilii restituta, et impressa Parisiis 1595.” 188 189 190 280
