Oldal 282 [282]
OCR
sonló szövegét. Feltűnő azonban, hogy a második benedikció itt már magához az áldás tárgyához szól felszólító módban (, benedicaris itague rutha"), és elkerüli az egyes szám első személyű megfogalmazást." Utóbbi szövegváltozatnak vannak itáliai és lengyel párhuzamai is." A d) szertartás a b) ordó céljával és szövegével szoros rokonságot mutató benedikció. Alapvető különbség a kettő között, hogy itt a rutát zsályával együtt, megszárítva és porrá törve áldották meg. Bár a benedikció célja itt is a megrontottak meggyógyítása volt, ám a démonűző hatású növényeket most nem füstölésre használták, hanem azok őrleményét (vélhetően a korábban megáldott) vízbe és borba tették, és megitatták a rászorulókkal. Ez a különbség az áldást kérő oráció szóhasználatában (,guicungue ex ea sumpserit vel biberit") is tükröződik, noha a Tóbiásról, Sáráról és Rafaelről szóló példázat (ahol közismerten a démon kifüstölése jelenik meg) azért helyet kapott a szövegben. Az áldás második része itt már nem egyes szám első személyű, hanem egy többes szám második személyű, szenvedő szerkezetű, felszólító módban álló igealakkal kezdődik (, benedicaris") a rutára és zsályára vonatkozóan. A záró utasítások szerint a port nem volt szabad kézzel érinteni, hanem késheggyel kellett belőle három adagot egy pohárba tenni, bort vagy vizet hozzáönteni, és késsel jól összekeverni. Hozzátették, hogy az erőtlenebbek a port meleg, nem túlságosan sózott marhahúslevesben is magukhoz vehették. A szöveg párhuzamai a b) ordónál jelzettek mellett főként a , félhivatalos" gyakorlathoz kapcsolódnak." Még mindig az italoknál maradva, a pannonhalmi szertartáskönyv egy másik ordója egy különös gyógyszert kínál a rontások testből történő kihajtására (e). Az előírás szerint a porrá tört benedekfüvet (carduus benedictus) meleg borban kellett kámforral összekeverni, majd egy kevés szentelt olajat hozzáönteni. Maga a szertartás egy exorcizmusból és egy imádságból állt. A szöveg szórványos párhuzamai közül a Flagellum daemonum egyik ordója emelhető ki, amelyik viszont csupán az olaj — hasonló célból és szöveggel történő — megáldására vonatkozik."" ET 1739, 69-70. A ,,De benedictionibus herbarum in festo assumptionis B. M. V.” egységen belül (két orációval hosszabb szertartás). 5 FD 1697, 211-212. „Benedictio rutae” (megegyező szöveggel); POL 1743, 95 (az oräciö első fele egyezik, Rafael, Tóbiás és Sára exempluma hiányzik). FD 1697, 211-212. „Benedictio rutae” (megegyező szöveggel, de füstölést emleget); FRA 1685, 152-154. „Benedictio rosarum, rutae, absynthii etc. et quarumcunque herbarum, extra festum Assumptionis B. Virginis" (nagyrészt MB 1685, 224-225. szöveggel egyezik); Nucleus 1706, 74-76 (MB-vel egyezik); POL 1743, 95 (az oräciö elsö, nagyobbik fele egyezik, csak suffumigatiót emlegetnek, nem itatäst). FD 1697, 176-182. , Benedictio olei probatissima ad expellendas omnes facturas, maleficia, ligaturas et omne opus nefarium diaboli de humanis corporibus, guae ab aliguibus adscribitur Sancto Cypriano" (egy hosszabb szertartás részeként, csak az olaj megáldására vonatkozóan megegyező szöveg). Vö. még MBP 1845, 319. , Benedictio 196 197 281
