Seite 140 [140]
szertartás kialakítói értelemszerűen a jezsuiták voltak, akik elérték a pápánál a
speciális szentelési eljárás hivatalos elfogadását. Így Szent Ignác vizének szentelé¬
si szertartása bekerült a Rituale Romanum függelékébe, azzal a kitétellel, hogy az
eljárás kizárólag a jezsuiták számára engedélyezett. Alább a jezsuita ihletésű Fas¬
ciculus triblex vonatkozó ordóját közöljük (d). Szent Ignác mellett más szentek ef
féle tiszteletét is szentesítették a római rituálé Appendixében. Az általunk közölt
másik — szentekkel kapcsolatos — vízáldás a másik nagy jezsuita szent, Xavéri
Szent Ferenc nevéhez kötődik (e)." A benedikcióskönyv összeállítójának — szinte
már-már receptszerű — utasítása szerint a beteg emberek vagy állatok igyák meg a
vizet, a beteg testrészekre pedig szórják rá azt, lehetőleg 9—ro napon keresztül
imádkozva az adott szenthez, illetve az égi hatalmasságokhoz. Nem árt e művele¬
tet gyónással, áldozással, böjttel vagy alamizsnálkodással összekapcsolni. Mind¬
két víz alkalmas ily módon a legkülönfélébb betegségek (a lepra, rák, láz és víz¬
kórság) gyógyítására, az Ignácvíz pedig különösen jó a látomások, kísértetek, go¬
nosz lelkek és a varázslatok távoltartására." Szintén újkori fejleményt jelent a
Szent Ágota tiszteletére történő vízáldás, ami az esetek többségében összekapcso¬
lódott a tűzvész ellen védelmező kenyér megáldásával (g)."
Az 1731-ben megjelent Rituale Jauriense egyik fennmaradt példányának hátsó
lapjain háromoldalas, kézzel írt bejegyzés olvasható Benedictio aguae cum numis¬
mate Sancti Didaci címmel." A 18. századi keletkezésű kézirat — az idézett cím ta¬
núsága szerint — a Szent Didák érméjével történő vízszentelési szertartás leírását
tartalmazza (f)." A szertartás konkrét analógiáját eddig nem találtuk meg. A 15.
századból fennmaradt a főleg domonkos körben tisztelt Szent Péter mártír vízszen¬
telési formulája. A Franz által idézett imádságok" nagyfokú hasonlóságot mutat
nak az általunk vizsgált 18. századi vízszentelési szertartás bizonyos részleteivel. A
két oráció, a Deus, qui ad salutem humani generis... és az Immensam clementiam,
omnipotens aeterne Deus... kezdetü imádságok szövege mindkét esetben egyezik,
mindössze abban tér el egymástól, hogy a hivatkozott szent itt Péter mártír, ott
Didák néven szerepel. Feltűnő a második imádságban az ereklyékre történő hi¬
5 "A benedikcióskönyv vélhetően jezsuita összeállítója szerint végtelen számú oldalt meg
lehetne tölteni e két víz erejének bemutatásával, ám — a keretek miatt — itt csupán né¬
hány recens példát idéz. Az egyik datált mirákulumtörténet 1727-es évszámot visel. —
FT 1739, 107-109.
"FT 1739, 109.
5 A kérdésrél bévebben: Barth 2005b.
JAUR 1731. A bejegyzést tartalmazó példány az Országos Széchényi Könyvtárban ta¬
lálható.
A kérdésről bővebben lásd tanulmányomat: Bárth 2000.
Franz 1909, I. 211. Az első imádság a Gelasianum legrégibb latin formulájának átdolgo¬
zása. Vö. Franz 1909, I. 127. A szertartás a Rituale Romanum kései függelékében is sze¬
repel: ROM 1881, App. 205—206.
139