Seite 141 [141]
vatkozás, amely alapján Franz megállapította, hogy a szertartást nagy valószínű¬
séggel olyan domonkos templomokban végezték, amelyek rendelkeztek Szent Pé¬
ter-ereklyével. Szent Didák vizének szentelése legfontosabb elemeit tekintve az
európai analógiáihoz hasonlóan zajlott le, bár az általunk közölt 18. századi szer¬
tartás lényegesen több és hosszabb imádságot tartalmaz, mint a többi. Az első két
imádság a korábban elemzett módon megegyezik Péter mártír vízszentelésének
orációival. A szertartást záró fohász a római misszáléban Didák ünnepére előírt
imával egyezik. A maradék öt imádságra nem találtunk analógiákat.
A legelterjedtebb egyházi szentelménynek számító víz megáldásának egyik speci¬
ális változata maradt fent a pannonhalmi kéziratos benedikcióskönyvben, amely¬
nek eredménye a rontás és varázslás (méregkeverés) ellen volt használatos. A be¬
vezető imádságok és litániák után egy oráció a démonok által háborgatott ember¬
re (a szertartás , páciensére") terelte a figyelmet. Ezt követte a szertartás egyik jól
elkülöníthető része, a só exorcizálása és megáldása, amelynek keretében egy
exorcizmus és négy oráció hangzott el. Utóbbiak a megáldott só egészségmegőrző
és démonűző hatását hangsúlyozták." A következő részben a víz hasonló, egy
exorcizmus és három oráció keretében történő ätok-/äldässzertartäsa zajlott le.
Ezután a pap a sót kereszt alakban beleszórta a vízbe, majd a rítust négy könyör¬
gés zárta, amelyek közül az első már a 7—8. századi liturgikus kéziratokban is he¬
lyet kapott." A pap végül meghintette a vízzel saját magát és a rontás áldozatát,
majd néhány kortyot is itatott vele belőle. Forrásunk szövegváltozata viszonylag
kevés szó szerinti párhuzammal rendelkezik. Nem véletlen, hogy a legtökélete¬
sebb analógia éppen a démonűzés egyik fontos kora újkori kézikönyvében, a Fla¬
gellum daemonumban található." Némely imádságai, részletei ennél több közép¬
kori’ és korabeli forrásban" előfordulnak. A hivatalos és , félhivatalos? szerköny¬
vek többségében a só- és vízszentelés ettől gyökeresen eltérő eljárásai kaptak
helyet."
Ugyanitt őrződött meg egy speciális vízáldási szertartás, amely a némasággal
sújtott emberek megsegítésére irányul, akiknek betegsége egyértelműen rontás¬
2 A só exorcizálásáról általában: Bartsch 1967, 290—305, 387—399.
5 Franz 1909, I. 127.
FD 1697, 198-207. „Benedictio salis et aquae ad curandum daemoniacos, seu
maleficiatos” (megegyező szöveggel).
5 Franz idézett művén kívül: Hürlimann 1959, 71-78, 132-140; Ottosen 1970, 33-34;
Reifenberg 1971-1972, 1. 557-566; II. 394-399 (a mainzi rítus kapcsán); Stapper 1906,
31-33, 87 (15. szäzadi münsteri agenda, két ordcid egyezik).
*° MB 1685, 174-177. „Ordo ad faciendam aquam benedictam” (reszleteiben egyezik);
Nucleus 1706, 49-53 (läsd MB 1685); FRA 1685, 49-52 (MB 1685 szövegevel egye¬
zik).
Ezek nagyrészt az a) szertartás szövegével egyeznek.
140