Seite 140 [140]
OCR
szertartás kialakítói értelemszerűen a jezsuiták voltak, akik elérték a pápánál a speciális szentelési eljárás hivatalos elfogadását. Így Szent Ignác vizének szentelési szertartása bekerült a Rituale Romanum függelékébe, azzal a kitétellel, hogy az eljárás kizárólag a jezsuiták számára engedélyezett. Alább a jezsuita ihletésű Fasciculus triblex vonatkozó ordóját közöljük (d). Szent Ignác mellett más szentek ef féle tiszteletét is szentesítették a római rituálé Appendixében. Az általunk közölt másik — szentekkel kapcsolatos — vízáldás a másik nagy jezsuita szent, Xavéri Szent Ferenc nevéhez kötődik (e)." A benedikcióskönyv összeállítójának — szinte már-már receptszerű — utasítása szerint a beteg emberek vagy állatok igyák meg a vizet, a beteg testrészekre pedig szórják rá azt, lehetőleg 9—ro napon keresztül imádkozva az adott szenthez, illetve az égi hatalmasságokhoz. Nem árt e műveletet gyónással, áldozással, böjttel vagy alamizsnálkodással összekapcsolni. Mindkét víz alkalmas ily módon a legkülönfélébb betegségek (a lepra, rák, láz és vízkórság) gyógyítására, az Ignácvíz pedig különösen jó a látomások, kísértetek, gonosz lelkek és a varázslatok távoltartására." Szintén újkori fejleményt jelent a Szent Ágota tiszteletére történő vízáldás, ami az esetek többségében összekapcsolódott a tűzvész ellen védelmező kenyér megáldásával (g)." Az 1731-ben megjelent Rituale Jauriense egyik fennmaradt példányának hátsó lapjain háromoldalas, kézzel írt bejegyzés olvasható Benedictio aguae cum numismate Sancti Didaci címmel." A 18. századi keletkezésű kézirat — az idézett cím tanúsága szerint — a Szent Didák érméjével történő vízszentelési szertartás leírását tartalmazza (f)." A szertartás konkrét analógiáját eddig nem találtuk meg. A 15. századból fennmaradt a főleg domonkos körben tisztelt Szent Péter mártír vízszentelési formulája. A Franz által idézett imádságok" nagyfokú hasonlóságot mutat nak az általunk vizsgált 18. századi vízszentelési szertartás bizonyos részleteivel. A két oráció, a Deus, qui ad salutem humani generis... és az Immensam clementiam, omnipotens aeterne Deus... kezdetü imádságok szövege mindkét esetben egyezik, mindössze abban tér el egymástól, hogy a hivatkozott szent itt Péter mártír, ott Didák néven szerepel. Feltűnő a második imádságban az ereklyékre történő hi5 "A benedikcióskönyv vélhetően jezsuita összeállítója szerint végtelen számú oldalt meg lehetne tölteni e két víz erejének bemutatásával, ám — a keretek miatt — itt csupán néhány recens példát idéz. Az egyik datált mirákulumtörténet 1727-es évszámot visel. — FT 1739, 107-109. "FT 1739, 109. 5 A kérdésrél bévebben: Barth 2005b. JAUR 1731. A bejegyzést tartalmazó példány az Országos Széchényi Könyvtárban található. A kérdésről bővebben lásd tanulmányomat: Bárth 2000. Franz 1909, I. 211. Az első imádság a Gelasianum legrégibb latin formulájának átdolgozása. Vö. Franz 1909, I. 127. A szertartás a Rituale Romanum kései függelékében is szerepel: ROM 1881, App. 205—206. 139
