Page 101 [101]
tek lejegyzésre." A ráolvasásokra jellemző epikus szövegrészletek pedig már a
középkori forrásadatokban is markáns elkülönítő jegyként jelentkeznek." Nem
megelőlegezve egy későbbi részletes elemzés eredményeit, a kétféle szövegkorpusz
kialakulásának és egymásra hatásának klasszikus időszakaként egyelőre koránt
sem a kora újkor, hanem a (késő) középkor évszázadait valószínűsíthetjük. Vélhe¬
tően ugyanekkor ágazott szét az egyházi , fehér" mágia és a , tanult" vagy , tudós"
mágia útja, míg utóbbi — szöveges hátterében — szintén erőteljesen táplálkozott az
egyházi benedikciók és exorcizmusok textuális elemeiből. A kora újkori nemesi
mágikus gyakorlat ugyanakkor a , közvetítés" egyik lehetséges csatornájaként is
értelmezhető. A jövőben elvégzendő elemzések mutathatják ki az ilyen jellegű
kölcsönhatások terrénumait általában a ,varázskönyvek" és a kora újkor egyik
legnépszerűbb mágikus tevékenysége, a kincskeresés fennmaradt szövegeinek vo¬
2 2 302
natkozäsäban.
°° Az ilyen jellegü adatok összefoglaläsa: Pöcs 1985-86, passim. N&häny effele imädsägot
közöl a sükösdi keziratböl: Sävai 1997.
A középkori ráolvasásokat Franz is elkülönítve kezeli művében: Franz 1909.
"2 Láng-Tóth 2009.
301