Page 96 [96]
pontjába." Nem térve ki e kifejezési formák vallástörténeti és folklorisztikai táv¬
lataira, akövetkezőkben mindössze a benedikciók elemeiként, a vallásos és mági¬
kus viszonyrendszer mentén vizsgáljuk meg tartalmi és formai jellemzőiket. Ebben
az elméleti keretben Pócs Éva különítette el egymástól a ráolvasások, az imák és
az äldäs-/ätokszövegek jellemzöit. A tisztän mágikus viszonyt mutató ráolvasáshoz
és a tisztán vallásos viszonyt kifejező imákhoz képest az äldäs- Es ätokszövegek a
felsőbb hatalomra való hivatkozás révén egyszerre képviselik a vallásos, a rítus
tárgyához való közvetlen odafordulás révén pedig a mágikus karaktert."
Az áldások ritkán jelennek meg önállóan, egyes szám első személyben a
benedikciókban. Ilyenkor is elengedhetetlen, hogy a mondat egy felső hatalmak¬
ra (általában a Szentháromságra) történő hivatkozást is tartalmazzon. Ugyan¬
csak gyakran utalnak az áldás funkciójára is. Példaként a ruta és a kámfor meg¬
áldásának szövegét idézzük magyar fordításban:
Megáldalak téged tehát rutának teremtménye a Szentháromság, az Atya
és az ő egyszülött fia, a mi urunk Jézus Krisztus és a Szentlélek nevében,
hogy légy elűzője az ördögnek és minden cimborájának, ő általa, aki el¬
jövendő élőket és holtakat és a világot lángokban ítélni. Amen. (Sacra
arca benedictionum, 1697)”
Megáldalak téged kámfornak teremtménye az Atya, a Fiú és a Szentlélek
nevében, aki téged az emberi nem oltalmára alkotott. Kérünk azért
urunk Istenünk, hogy ez a kámfor szolgáid számára a szentséges három¬
ság nevében üdvös gyógyszerré váljon, és jelentsen tökéletes védelmet az
elmében és a testben. Aki a tökéletes háromságban élsz és uralkodsz
örökkön Srdkké. Amen. (Sacra arca benedictionum, 1697)”
Sokkal gyakoribb, hogy az áldások ima (oráció) keretében épülnek be a benedik¬
ciókba. Ezek általában , oremus" felszólítással kezdődnek. A változó hosszúságú
imák elején leggyakrabban az Atya(isten) vagy Krisztus megszólítása, erőteljes
attribútumainak említése áll. Középpontjukban az a kérés van, amelyre az ordó
vonatkozik: általában áldást (benedicere), esetleg szentelést (sanctificare) kérnek
valamire, ritkábban , szentté tesznek" (consecrare) valamit, és előfordul, hogy
exorcizmust (exorcere) kérnek az adott tárgyra vonatkozóan. Az említett szavak
LT
kiejtésekor a pap — az előírás szerint — általában keresztet rajzol, amellyel mint ál
Vö. Hampp 1961; Heiler 1961; Pócs 1988.
"Pócs 1988, 635.
Latin eredetijét lásd a szöveggyűjtemény megfelelő [III. 10. b.] ordöjäban.
Latin eredetijét lásd a szöveggyűjtemény megfelelő [[II. 17. b.] ordójában.
95