Benedictio communis super fruges et vineas (146—147)
Benedictio peregrinorum ad loca sancta prodeuntium (147-148)
Benedictio peregrinorum post reditum (148-149)
Benedictiones esculentorum, praesertim in pascha (150)
Benedictio agni paschalis (150)
Benedictio ovorum (150)
Benedictio panis (150)
Alia benedictio panis (150-151)
Benedictio novorum fructuum (151)
Benedictio ad quodcumque comestibile (151)
Benedictio olei simplicis (151-152)
Benedictiones ab episcopis, vel aliis facultatem habentibus faciendae (152)
Benedictio sacerdotalium indumentorum in genere (152-153)
Benedictio mapparum, sive linteaminum altaris (153)
Benedictio corporalium (154)
Benedictio tabernaculi, seu vasculi pro sacrosancta eucharistia conservanda
(154)
Benedictio novae crucis (154-155)
Benedictio imaginum Jesu Christi domini nostri, B. Virginis Mariae, et alio¬
rum sanctorum (156)
Ritus benedicendi et imponendi primarium lapidem pro ecclesia aedificanda,
servandus a sacerdote facultatem habente ab episcopo (156-160)
Ritus benedicendi novam ecclesiam, seu oratorium publicum, ut ibi sanctissi¬
mum missae sacrificium celebrari possit (160-164)
Ritus reconciliandi ecclesiam violatam, si nondum erat ab episcopo consecrata
(164-166)
Ritus benedicendi novum coemeterium per sacerdotem ab episcopo delegatum
(166-168)
Ordo reconciliandi coemeterium violatum, sive ecclesiae contiguum sit, sive
separatum, ubi ecclesia non est polluta (168-169)
Ami a 16-18. szäzadi euröpai szertartäskönyveket illeti, a benedikciös gyakorlat
tekintetében már a Rituale Romanum kiadása előtti időszakban sem mutatnak
olyan bőséges kínálatot, amelynek alapján a 17. századtól egyfajta , visszaszorítás¬
ról" lehetne beszélni. A 16. században többfelé jelentkező humanista tendencia,
amely a népnyelvi elemek rituálékba történő beemelésére irányult, az áldás-/átok¬
szövegek terén nem éreztette hatását." Az 1588-ban V. Sixtus pápa által megala¬
pított rítuskongregáció (Sacra Rituum Congregatio) a régi szertartások (veteres