Oldal 27 [27]
vételű példáikban nem mulasztották el a pápa által húsvétkor megáldott Agnus
Dei, a szentelt gyertyák és a harangozás villám- és viharhárító szerepének, vagy
az ún. Ágota-cédulák tűzvész elleni felhasználásának boszorkányság jellegét
hangsúlyozni. Reginald Scot Discoverie of Witchcraft című, 1584-ben kiadott
munkája nemcsak a középkori egyházi mágia kiváló tárházát jelenti, hanem az
egyházi és világi mágikus gyakorlat bizonyos elemeinek keveredésére is rámutat.
A szerző nem látott különbséget a ráolvasásokat használó köznépi varázslók és a
,Pápisták" ilyen jellegű tevékenysége között. Véleménye szerint utóbbi , mágikus
ráolvasásnak" tekinthető. Hasonló értelemben nyilatkozott Thomas Hobbes a
Leviathan (1651) szerzője, aki szerint az ilyen jellegű konjurációk legkézzelfogha¬
tóbb példájának a katolikus mise és különösen annak átváltoztatásmozzanata,
valamint a keresztelési rítus több eleme (pl. az exorcizmus) nevezhető. Hasonló
problémákat tártak fel valamennyi katolikus szentség, a templomok és helyek
megszentelése, vagy a szülés utáni asszonyavatás liturgiájának kapcsán is." A
protestáns teológusok előszeretettel kifogásolták a katolikus imák használatának
automatikus módját és ezzel összefüggő varázsige jellegét. , Az értelmezés/megér¬
tés nélkül ismételgetett ima semmivel sem jobb, mint a ráolvasás"— mondták.
Éppen ezért szorgalmazta a reformáció a latinról a nemzeti nyelvekre való áttérést
a liturgia tekintetében." Az 1547-ben kiadott királyi rendelkezés nemcsak a szen¬
telések nagy részét, hanem a hagyományos körmenetek többségét is eltiltotta. Ez
alól csupán a keresztjáró nabok (az áldozócsütörtök előtti hétfő, kedd, szerda) ki¬
sebb litániáknak (Litaniae minores) is nevezett processziója volt kivétel, amely je¬
lentősen átalakult tartalommal, társadalmi eseményként — a puritán kritika elle¬
nére — továbbra is szokásban maradt." Emellett számos olyan kisebb vallásgya¬
korlati elem maradt meg a protestáns hívek mindennapjaiban, amelyek
visszaszorítása — elemi vallási hiedelmek lévén — a racionális gondolkodás gyöke¬
res térhódításáig eleve kudarcra volt ítélve."
A középkori egyházi benedikciós gyakorlatra a protestáns reformáció mellett
annak sok szempontból párhuzamos analógiája, a katolikus reformok elhúzódó
folyamata jelentette a legnagyobb hatást. Iudatosan kerüljük itt az ellenreformá¬
ció kifejezést, mivel ezen a téren is már korábban megindult változással kell szá¬
molnunk.? Fentebb már említettük, hogy a 15. század második felétől megjelenő
nyomtatott szertartáskönyvek már nem mutatják azt a változatosságot, ami a ko¬
* Thomas 1971, 53-61.
" Thomas 1971, 61-62.
“Thomas 1971, 62-65.
° Thomas 1971, 66-77. Ezekről a továbbélő elemekről is szól a 15-16. szäzadi angliai
„tradicionälis valläsossäg” üjszerü megközelitesevel íródott monográfia: Duffy 1992.
A katolicizmus , Luther és Voltaire közötti" megújulásáról máig a legalapvetőbb és leg¬
összefogottabb monográfia: Delumeau 1971.
62
26