Oldal 26 [26]
Hasonlóképpen tanulságos a breslaui prédikátor, Ambrosius Moibanus és a kato¬
likus Johannes Cochlaus vitairata a benedikciók használata és értelmezése kap¬
csán." Bob Scribner a reformáció rituáléiról szóló tanulmányának élén szerepel¬
teti azt az 1524-ben megtörtént magdeburgi esetet, amikor augusztus 15-én,
Nagyboldogasszony ünnepén a szentelt füveket és virágokat az evangélikus pré¬
dikátor által felbuzdított tömeg karneváli hangulatban szétszórta és megtaposta
a piactéren. Scribner ebben a mozzanatban nem csupán a katolikus kultusz meg¬
zavarásának mozzanatát, hanem a növények eredeti ontológiai státuszának —
egyfajta rituális dráma keretében történő — visszaállítását is látja."
Mára már klasszikusnak számító monográfiájában Keith Thomas elsősorban
Anglia vonatkozásában, ám sok szempontból összeurópai érvényességgel írta le a
reformáció egyik legfontosabb behatásaként jellemezhető folyamatot, amelynek
eredményeként kiélesedtek a mágia és vallás közötti különbségtétel korábban
meglehetősen elmosódott határai." A reformáció szakramentális kritikájának
előzményei között a középkori eretnekmozgalmak, például a lollárdok hasonló el¬
képzelései idézhetők. Ezek már a 14. században a szentelések és exorcizmusok ha¬
tásossága ellenében helyezkedtek el, többek között a bor, a kenyér, a víz, az olaj, a
só, a viasz és a tömjén, valamint az oltárkő, a templom falai, a ruhák, a mitra, a
kereszt és a zarándokbot megáldásának és exorcizálásának példáját idézve. Mind¬
ezeket nem a szent teológia, hanem a fekete mágia (nekromancia) gyakorlatába
utalták." A 16. századi angliai reformáció szószólói kimondottan az egyházi áldás
és átok rituáléit helyezték kritikájuk középpontjába. , Kik a világ leghitványabb
boszorkányai és varázslói, ha nem maguk a papok, akik kereszteket és hamvakat,
vizet és sót, olajat és kenőcsöt, faágakat és csontokat, fatörzseket és köveket szen¬
telnek; akik harangokat szentelnek fel, hogy a templomtoronyban lógjanak; akik
kiűzik a férgeket, hogy a mezőre csússzanak szét; akik Szent János evangéliumát
osztogatják, hogy az emberek azokat a nyakukba függesszék?"— kérdezték a
szentelmények túlvilági erejét és az egyházi benedikciók, exorcizmusok ilyen jel¬
legű hatását tagadó prédikátorok." A korszak retorikájára jellemző, gúnyos hang¬
" Franz 1909, Il. 633-637.
* Scribner 1987, 106-108.
5 Thomas 1971.
Thomas 1971, 51. Az 1388-ban az angliai parlamentbe benyújtott , Libellus" vonatko¬
26 szöveget (,...exorcismi et benedictiones factae super vinum, panem et aquam et
oleum, sal, ceram, incensum, lapidem altaris et ecclesiae muros, super vestimenta,
mitram et crucem et baculos peregrinorum sunt vera practica necromantiae potius,
quam sacrae theologiae. Cuius probatio est, quia per tales exorcismos creaturae hono¬
rantur esse altioris virtutis, guam sunt in natura propria et non vident mutationem in
creatura exorcizata, nisi per falsam fidem, quod est principale artis diabolicae”) idézi:
Franz 1909, Il. 621.
" James Calfhill mondatait idézi: Thomas 1971, 52-53.
25