Oldal 18 [18]
ókortörténeti, néprajzi és szertartástani szakirodalom eredményeit." Bár a szerző
célja eredetileg a szövegközlés és azok jegyzetbeli kommentálása volt, e széles
körű kutatómunka gyümölcseként klasszikus monográfia született tollából. An¬
nak ellenére, hogy Franz — maga is gyakorló papként — szükségszerűen , belülről"
végezte egyház- és liturgiatörténeti vizsgálatait, a hatalmas munka szemlélete és
értékelő megállapításai sok szempontból ma, az újabb történeti kutatások fényé¬
ben is megállják a helyüket.
Rátérve a magyarországi középkori áldás-/átokgyakorlat vázlatos bemutatására,
mindjárt az elején le kell szögeznünk, hogy amikor a hazai liturgiatörténeti kuta¬
tások ilyen irányú adósságait említjük, nem állítjuk egyúttal, hogy a Franz gyűj¬
teményéhez hasonló munkák hiánya csupán nálunk jelentkezne. A magyaror¬
szági liturgiatörténetnek kezdettől fogva egyfajta relatív forrásszegénységgel kel
lett szembenéznie, amit az efféle kutatásokat nem preferáló, uralkodó ideológiai
mezők visszavető ereje tovább nehezített a 20. század második felében. Az 1920 és
1950 között, elsősorban Radó Polikárp" és Zalán Menyhért"? révén fellendülő
kutatások reménykeltő eredményeket hoztak a benedikciók történeti vonatkozá¬
saiban. Radó tanítványainak, köztük a témakörrel két disszertäciöban is foglal¬
kozó Mester Imrének a munkái" — az 1949 utáni politikai átrendeződés következ¬
tében — már jobbára kéziratban maradtak. Sajnos ebben az irányban 1990 után is
csupán vontatottan indultak meg a kutatások. Örvendetes azonban, hogy újab¬
ban a fiatal liturgiatörténészek között néhányan a témakörhöz kapcsolódó kuta¬
tásokat folytatnak, amelyek remélhetőleg fokozatosan törlesztik az immár évtize¬
des, sőt évszázados „adössägokat”.
A magyarországi köz&pkori benedikciös gyakorlatnak is megvannak a vonat¬
kozó liturgikus forrásai. Szinte minden történeti tény, adat, amellyel ez a hazai
gyakorlat jellemezhető, e források jóvoltából áll rendelkezésünkre. Emellett csu¬
pán szórványos és esetleges adataink vannak más jellegű forrásokban, például a
késő középkori prédikációkban. Utóbbiak leginkább a heortológiai vonatkozá¬
sokkal összefüggésben vizsgálhatók. Jelen rövid áttekintésben — előmunkálatok
híján — nem vállaljuk fel sem a forrástípusok, sem az egyes benedikciókra vonat
kozó adatok részletező ismertetését. Ennek megfelelően egyelőre a középkori ma¬
gyar benedikciós gyakorlat általános jellemzésétől is el kell tekintenünk. Noha a
szöveggyűjteményben közölt benedikciók esetében előfordul, hogy jegyzetben
7 Franz 1909, I. 1-8.
5 Radó 1943; 1944; 1957.
5 Zalán 1927.
9 Mester 1952; 1954.
A Például: Józsa 2009.
[7