Oldal 17 [17]
tárainak megjelenését a 9—ro. század időszakára teszik." Ekkortól maradtak fenn
olyan kéziratos szertartáskönyvek, amelyek — az egyre inkább csak a püspökök
számára fenntartott előírásokat és rítusok leírásait tartalmazó pontifikálék mellett
— immár kimondottan a (közypapság számára adtak irányelveket és szövegeket.
Változatos tartalmú collectarok, sacramentariumok, baptisteriumok és orationalék
fémjelzik azt az utat, amíg a 12. századtól már a , valódi" rituálék is megjelentek —
kezdetben elsősorban a szerzetesrendek kezén." A 13. századtól egyre több világi
plébániai kézikönyvről kapunk hírt. Zsinati határozatok hosszú sora maradt fenn,
amelyek a manualék használatára kötelezték a plébánosokat. Ezek elnagyolt tar¬
talmi utalásaiban már a vízszentelés (exorcismus salis et aguae) szertartása is em¬
lítődik. A korábban főként a monostorok gyakorlatában jelentkező szertartás¬
könyv-összeállítás privilégiumát a 14. század püspöki törekvései törték meg. Jó
példa ezen a téren a breslaui I. Henrik püspök rituáléja, amelynek szövegét — üt¬
törő érdemeire tekintettel — Franz tette közzé." A könyvnyomtatás elterjedése új
korszakot nyitott a szertartáskönyvek történetében. A 15. század utolsó harmadá¬
tól Európa-szerte egyre nagyobb számban jelentek meg a leggyakrabban agenda
vagy obseguiale (Németország, Magyarország), manuale (Franciaország, Spanyol¬
ország), ritkábban rituale (1614 előtt csupán Itália) elnevezésű szerkönyvek." Ezek
szerkezetileg kisebb, tartalmilag (főként a minket most leginkább érdeklő áldá¬
sok terén) valamivel nagyobb változatosságot mutatnak európai viszonylatban.
Ez a változatosság azonban jobbára csak térben jelentkezik. Az egyes egyházme¬
gyék sorban megjelenő nyomtatott szerkönyvein tartalmilag ritkán változtattak.
Mindezekből következik, hogy a korszak ilyen jellegű forrásai alapján jól elkülö¬
níthetők az egyes európai (egyházi) régiók szertartásrendjei, és ezek egymással
való összehasonlítása fontos tanulságokat rejthet magában.
Franz kétkötetes, összesen több mint 1400 oldalas művében — egy egész kuta¬
tócsoport munkáját egyedül elvégezve — több száz kéziratos és nyomtatott szertar¬
táskönyvet használt fel. Ezek súlypontja időben a 10—16. századra, térben elsősor¬
ban a német nyelvterületre esik. A szövegek interpretációjánál — az eredeti litur¬
gikus forrásokon túl — figyelembe vette a korabeli egyházjogi (zsinati határozatok,
pápai és püspöki dekrétumok, rendelkezések), irodalmi (traktátusok, prédikáci¬
ók, szentéletrajzok), apologetikai és morálteológiai forrásokat, valamint a korszak¬
kal foglalkozö egyhäztörteneti, (termeszet)tudomäny-törteneti, orvostörteneti,
5 Lásd az összefoglaló igényű áttekintéseket: Franz 1909, I. 1-8; Gy 1960; Vogel 1986,
különösen: 257-271.
Ezek egyik ismert példája alapján indult ki Franz ilyen irányú érdeklődése: Franz
1904.
" Franz 1912.
Ezek újraközlése, összehasonlító elemzése a 19. század végén elsősorban német kutatók
révén indult meg: Freisen 1898a; 1898b; Stapper 1906; Schönfelder 1904—1906.
16