Oldal 13 [13]
természet kihívásairól." Isten szolgái mindent megáldottak és megtisztítottak a
démoni hatalmaktól: a határt, a földeket, a vetéseket, a gyümölcsfákat és a ker¬
teket, a szőlőket, a szántókat és legelőket, az udvarokat, a házakat, a szobákat, a
nászágyat, konyhákat és tűzhelyeket, az ételeket, a bort, a kenyeret, a sót, a vizet,
a gazdasági épületeket, a szerszámokat, a csónakokat, halastavakat, az állatokat
és a takarmányukat, az embereket, a csatákba, utakra és zarándoklatra készülő¬
ket, illetve az onnan visszatérőket, a szülő nőket szülés közben és utána, a gyere¬
keket különféle életkorukban és így tovább. A papok gyógyították a legkülönfé¬
lébb betegségeket (a láztól az impotenciäig), imädkoztak vihar ellen és esGért,
szertartással fékezték meg a pestist, a tűzvészt és az árvizet, vagy ami csak fenye¬
gette az embereket." Noha ez az egyházi tevékenység ,,a királyoktól a koldusokig"
a társadalom valamennyi rétegére, a falusi, városi és udvari közösségek minden¬
napi életére egyaránt kiterjedt, a fennmaradt szövegek alapján mégis egyfajta ag¬
rárkarakter volt jellemző a középkori benedikciók vonatkozásában." Ez az egyhá¬
zi gyakorlat nem egy előre megfontolt rendszerben jött létre, hanem egy többé¬
kevésbé körvonalazható történeti fejlődés keretében, a vallásos szükségletek
mentén alakult ki."
A benedikciós tevékenység kezdetben a keresztény missziók keretében a meg¬
térítés alapvető eszközének mutatkozott. Keith Thomas írta le a középkori egyhá¬
zi mágiáról szóló klasszikus monográfiája bevezető fejezetében, " hogy minden
vallás kezdetben arra törekszik, hogy a hívei számára közvetítést nyújtson a ter¬
mészetfeletti erő megszerzéséhez, amellyel befolyásolni lehet az e világi vagy a
túlvilági környezetet. A korai kereszténység története sem kivétel e szabály alól.
Az új vallásra való áttéréseket gyakran azzal segítették elő, hogy az áttérők azt
hitték: nem csupán a másvilági üdvösség útját szerzik meg, hanem egy új és hatá¬
sosabb mágiáét is. Az ősegyház apostolai úgy vonzották követőiket, hogy csodá¬
kat hajtottak végre és természetfeletti gyógyításokat vittek véghez. A csodák vég¬
rehajtásának képessége nemsokára a szentség és az igazság (kizárólagos) birtoklá¬
sának megfellebbezhetetlen jele lett. A késő középkorban e tevékenység örökösei
a szentek lettek, akik vagy még életükben, vagy haláluk után sírhelyük, ereklyéik
vagy egyéb kultuszformáik révén teljesítették ebbéli feladataikat. A szenttisztelet
közvetlen, a napi események befolyásolására használt, szerződésszerű megnyilvánu¬
lásai mellett (és azzal összefüggésben is) Thomas a hívek szükségleteinek mentén
megszerveződő benedikciós gyakorlatot tartja a középkori egyházi mágia táptala¬
jának. Emellett a szentségek, a mise, az istenítéletek és az imádságok kérdésével
$ Kieckhefer 1989, 69-75; Thomas 1971, 25-50. Magyar vonatkozásban: Makkai 1983.
" Franz 1909; Thomas 1971, 29.
5 Veit 1936, 164; Scribner 1987, 6.
! Franz 1909, 1. 39-40.
2° Thomas 1971, 25-50.
12