Oldal 12 [12]
I. Előzmények: egyházi benedikciók
a középkorban
Általános vallástudományi értelmezés szerint az áldás- és átokszövegek a szómá¬
gia körébe tartoznak. Egyes kutatók szerint az imádság fejlődéstörténetében egy
archaikus lépcsőfokot képviselnek." A keresztény áldás-/átokgyakorlat eredeté¬
nek történeti távlatai csaknem beláthatatlanok." Zsidó és bibliai előképek nyo¬
mán efféle szövegek már az őskeresztény liturgiában megjelentek. A pozitív elője¬
lű benedikciók és a negatív irányultságú exorcizmusok a korai középkorban a
misén kívüli rítusok fontos alkotóelemei lettek: egyrészt beépültek a szentségek
kiszolgáltatásának szertartásrendjébe," másrészt a szentelmények elsődleges szö¬
veghátterévé váltak. Utóbbiak egy nagyon leszűkített, eredeti értelmezés szerint
a szentségek kiszolgältatäsänak és ünneplésének szimbolikus-liturgikus kiséréak¬
tusait (exorcizmus, megkenés, ráfújás stb.) jelentették, míg egy ezzel ellentétes,
nagyon is kibővített értelmezési keretben minden szimbolikus vallási cselekedet
(mint az áldások és a keresztvetés) és tárgy (víz, olaj, bor, só, kenyér, barka, tűz,
hamu, gyertya, kréta stb.) ebbe a kategóriába sorolható." A szentelmények lehet
nek dolgok — a szó anyagi értelmében — vagy cselekedetek. Céljuk a , kultusz" a
, démoni hatalmak távoltartása", valamint a , hívek szellemi és testi jóléte" hár¬
mas rendszerében fogalmazható meg.
A témával foglalkozó nemzetközi szakirodalomban a mai napig tartja magát
az a nézet, hogy a benedikciós gyakorlat , virágkora?" a középkor évszázadaira
(azon belül is nagyjából a 7—16. század időszakára) tehető a nyugati egyházban."
A korszak vallási életének általános mentalitástörténeti értékelése szerint a kö¬
zépkori egyház úgynevezett , fehér mágiájának" legalapvetőbb eszköze az az áldás¬
arzenál volt, amelynek segítségével a hívek mindenféle igényei kielégíthetők vol
tak, legyen szó testi-lelki bajaikról, a mindennapi élet viszontagságairól vagy a
" Harmening 2009, 383-384.
7 A kérdéskör máig legjobb összefoglalásai: Hampp 1961; Heiler 1961.
Franz 1909, I. 1-42; Bartsch 1967. Sajnálatos, hogy a címe szerint a témával foglalkozó
hazai interdiszciplináris konferencia kötetében meglehetősen kevés (mindössze há¬
rom) tanulmány szól konkrétan az áldás-/átokproblematika különböző aspektusairól:
Pócs (szerk.) 2004, 24—56.
Lásd például a keresztelés rítusát: Dölger 1909.
Franz 1909, I. 8-14; Harmening 2009, 367.
Franz vonatkozó definícióját lásd. Franz 1909, I. 13—14.
Vö. Veit 1936, különösen: 23—76.
3
a DW we
II