Page 367 [367]
366 s Az udvar vonzásában
Az ingatlanbérlés és birtoklás szerepe
az integráció folyamatában
A 18. század, sőt a kora újkor egésze folyamán a Bécsbe való utazás és a csá¬
szárvárosban való tartózkodás komoly áldozatokat követelt meg a magyar
rendi társadalom tagjaitól. Az utazás fáradsága mellett a bécsi tartózkodás
számottevő anyagi terheket rótt az utazókra és a városban élőkre egyaránt,
amelyek között az egyik legnagyobb tételt a lakhatási költségek jelentették.
A lakáslehetőségek többsége a nemesi, illetve főúri bérlőktől vagy vásárlóktól
kompromisszumokat követelt meg, vagy kedvezőbb árú szálláslehetőséget
választanak, de akkor a rangjukhoz illő reprezentáció és kényelem mérté¬
kéből kellett lejjebb adniuk, vagy előkelőbb, rangjuk reprezentálására is al¬
kalmas szállást választanak, akkor azonban jelentős anyagi áldozatot kellett
vállalniuk. A legtöbben az előbbi megoldást választották, közülük is a legné¬
pesebb csoportot a fogadókban megszállók jelentették, akik jellemzően átme¬
neti időre érkeztek csak a császárvárosba. A bécsi udvari vagy kormányzati
tisztséggel rendelkezők számára anyagi szempontból a legkedvezőbb lehe¬
tőséget a Hofguartier jelentette, megfelelő szállás megszerzéséhez azonban
a pályázónak komoly szolgálatokat, illetve megfelelő szociális rászorultságot
kellett felmutatnia, valamint egy jó adottságokkal bíró lakásért a számos ha¬
sonló jelölttel való megmérettetést is vállalni kellett. Az udvar által bizto¬
sított szállások rendszere nemcsak egyes személyek bécsi integrációját tette
lehetővé, hanem bizonyos esetekben családtagjaikét is, nem véletlen, hogy
városi ingatlantulajdon nélkül is ki tudtak alakulni hivatalnokdinasztiák,
gondoljunk csak a Kollerek példájára, akik 1765 előtt nem rendelkeztek bécsi
házzal, viszont udvari szállásban részesültek.
A főnemesek számára a városban való tartós, generációkon átívelő bécsi
jelenlét biztosítására a ház vagy palotavásárlás jelentette a legkézenfekvőbb
megoldást. A császárvárosi ingatlanvásárlás és fenntartás komoly anyagi
áldozatot kívánt meg, de ez vizsgált korszakunkban több szempontból is
jó befektetésnek bizonyult. Egyfelől azért, mert a főúri elit tagjai büszkél¬
kedhettek bécsi házakkal, kiváltképp palotákkal, tehát az ingatlanbirtoklás
egyfajta presztízsértéket képviselt. Másfelől pedig az udvari kapcsolatok ki¬
építése és ápolása szempontjából is jó befektetésnek számított, nem véletlen,
hogy a Magyar Királyság főméltoságviselőinek jelentős csoportja a Bécsben
ingatlannal rendelkező családok köréből került ki. Azon famíliák, amelyek
a városban több házat is birtokoltak, a lakások, házrészek kiadása révén je¬
lentős készpénz bevételi forrásra is szert tudtak tenni. A 18. század utolsó
harmadában tovább bővült a bécsi inagtlantulajdonnal rendelkező magyar
főurak köre. Figyelemre méltó egyfelől a palotával rendelkező családok
oldalági, vagy nem elsőszülött, de bécsi tisztséget viselő fiainak a városi in¬