Page 347 [347]
346 s Az udvar vonzásában
ken keresztül magyar tulajdonosok körében öröklődött." Harrer informáci¬
ói alapján a ház 1650-ben gróf Lippay György (1600-1666) esztergomi érsek¬
hez, majd hivatali utódjához, Szelepcsényi Györgyhöz (1595-1685) került."
A Habsburg-barát politikájáról és ellenreformációs intézkedéseiről elhíresült
Szelepcsényi után a házat rokona és pártfogoltja, (1695-től báró) Maholányi
Janos (1633-1699), a Magyar Udvari Kancelläria titkära és referendáriusa
(1679-1693), vegül szemelynök örökölte.'” Maholänyi haläla utän a lakäs fe¬
lesége, Péterffy Judit tulajdonába került, aki azt később a Salburg családnak
adta el."7 A Magyar Királyság főpapjai között még az indigena prelátusok
sorában azonosíthatunk néhány személyt, akinek a családja vagy saját maga
bécsi ingatlannal rendelkezett. Keresztély Ágost például győri püspökként
1699-ben vásárolt magának házat a Wipplingerstra8$én (nem messze a város¬
házától), amit azonban öt évvel később a theatinus rendnek adományozott,
amelynek helyén néhány évvel később a rendházukat is felépítették." A fő¬
pap azonban később is rendelkezett saját bécsi házzal (vagy tartós bérlemény¬
nyel mindenképp), ugyanis 1720-ban a prelátus (immáron esztergomi érsek)
városba látogatásakor a Wienerisches Diarium két alkalommal is azt közölte,
hogy , saját házában" lakott."
A kutatás jelen állása szerint 1711-1765 között Bécs belvárosában (a pa¬
lotabirtokos famíliákon kívül) más magyar főnemes, sőt nemes vagy is¬
mert polgári személy sem rendelkezett tartós háztulajdonnal."" Ez a kör
további források bevonásával feltehetően még néhány névvel bővíthető, vé¬
leményünk szerint azonban a további adatok az alapvető tendenciákon nem
fognak változtatni. Ezt támasztja alá Franz de Ponty hadnagy 1779-ben ki¬
adott Verzeichnif der in der Kaiserl Königl Haupt- und Residenzstadt Wien
című műve is, ami a bécsi házak szisztematikus összeírását tartalmazza."
„Semry”-kent szerepel. Harrer-Lucienfeld, 1956. V. 214.; Schmidt-Brentano, 2006. 6.; Wißgrill, 1794.
I. 248.
4 Harrer-Lucienfeld, 1956. V. 214.
"5 Harrer-Lucienfeld, 1956. V. 214.; Tusor, 2020.
26 Fazekas, 2018. 302-303.
17 Harrer adatai szerint Péterffy 1711-ben adta el a häzat gröf Gotthard von Salburgnak (1639-1707), az
Udvari Kamara elnökének, Salburg eddigre azonban már elhunyt (a kamaraelnöki tisztséget pedig
1703-ig viselte). Harrer-Lucienfeld, 1956. V. 215.
28 Harrer-Lucienfeld, 1952. II. 533.
79 WD 1720. 05. 28.; WD 1720. 06. 18.
50 Atmeneti ideig példaul grof Zichy Péter (1673-1726) lanya, Maria Terézia (+1760) is rendelkezett a
férje, Joseph Gothard van der Nath (avagy Dernath) felsö-ausztriai tanäcsos utän lakässal a Graben
(későbbi számozás szerinti) 12. száma alatt, ezt azonban hamar eladni kényszerült, a vevő pedig a
magyar történelemből is ismert Johann Georg von Schwandtner (1716-1791) történetíró, udvari ta¬
nácsos volt. Harrer-Lucienfeld, 1951. I. 61.
31 De Ponty, 1779. De Ponty jegyzéke a korszakból a legrészletesebb rendelkezésre álló kiadvány,
amelynek adatait tovább lehet ellenőrizni és kiegészíteni az 1770-es évektől kiadott összeírásokkal.
Lásd többek között: Verzeichnit, 1773. De Ponty kiadványa szerint Bécs elő- és külvárosaiban négy