Page 319 [319]
OCR
318 s Az udvar vonzásában a magyar elit vagy a magyar udvari kancellár megkerülése nélkül tartottak a Magyar Királyságot érintő ügyekben konferenciaüléseket.""! A Habsburgkormányzat és a magyar rendi társadalom közötti kapcsolat 1741 után új szintre emelkedett, amely jól tükröződik a magyar főúri elit konferenciaüléseken való részvételében is. Batthyány Károly 1750. évi konferenciaminiszteri kinevezése pedig fontos mérföldkő ebben a folyamatban, amikortól is egy magyar főúr már nemcsak a Magyar Királysággal kapcsolatos kérdésekben vált a tanácsadótestület állandó tagjává, hanem véleményét a Habsburg Monarchiát érintő bármilyen kérdésben kifejthette. Batthyány vagy korábban Pálffy János példája a katonaság integrációs funkciójára is felhívja a figyelmet. Míg VI. Károly korszakában a főpapok voltak a konferenciaülések leggyakoribb vendégei (ami persze a Magyar Udvari Kancellárián betöltött pozíciójukkal is összefüggött), addig 1740-től a kancellárok mellett megerősödött a katonai hátérrel rendelkező (mellette egyéb tisztséget is viselő) tanácsadók udvari megbeszéléseken való részvétele. A növekvő tendenciák az intézményi és politikatörténeti változások hatására az utolsó vizsgálati évtizedünkre torpantak meg, ugyanis 1753-tól kezdve a Miniszteriális Konferencia jelentősége fokozatosan csökkent, illetve 1761-től az Államtanács került kulcspozícióba. A magyar főnemesség kormányzati integrációja alapvetően két szemponttól függött, egyfelől az uralkodói szándéktól és a politikai környezettől, másfelől pedig a tanácsadók kapcsolati tőkéjétől, műveltségétől és az udvari közegben való érdekérvényesítő képességétől. A családi kapcsolatok és stratégiák a kormányzati körökön belüli érvényesülést is nagy mértékben elősegítették, amiből korszakunkban legtöbbet valószínűleg a Mária Terézia trónrakerülése körüli - a krízishelyzetben támogatást nyújtó -— magyar elit tagjai, illetve az ő fiaik profitálhattak. Gondoljunk csak Batthyány Lajosra és fiára, Tódorra, Nádasdy Lipótra és Mihályra vagy Esterházy Ferencre és egyedi karriert befutó fiaira, Miklósra és Ferencre. 7a . Fontosnak tartjuk még egyszer hangsúlyozni, hogy a fejezetben feldolgozott források, az Államkancellária Vortrüge-sorozata alapján nem volt lehetséges hiánymentes képet felvázolni. Valamint azt is érdemes megjegyezni, ha magyar származású tanácsadó nem vett részt az országhoz kapcsolódó egy-egy téma megvitatásán, az nem azt jelentette, hogy a magyar oldal az ügy tárgyalásából teljesen ki lett volna hagyva, a Magyar Udvari Kancellária vagy a Magyar Udvari Kamara véleményét külön is kikérhették. De az utóbbi esetben jelentőséggel bír, hogy a konferenciaülésen a Magyar Királyság vagy a magyar rendiség szempontjait nem képviselte a natio Hungaricából származó tanácsadó.
