Page 318 [318]
OCR
A legfelső politikai fórum, a Konferencia e 317 Részösszegzés A magyar főnemesség bécsi kormányszerveknél, illetve a legfelső szintű politikai tanácsadószervnél, a Miniszteriális Konferenciánál való érvényesülése az 1711-1765 közötti időszakban igen változatos képet mutat. Míg 1711-ben a bécsi kormányszerveknél mindössze négy magyar főúr jelenlétét sikerült azonosítani (akik kizárólag a Magyar Udvari Kancellária tisztségviselői voltak), addig 1740-re ez a szám hat főre, 1765-re pedig tizenegy főre növekedett, tehát a kezdeti érték kis híján megháromszorozódott."" A bécsi hivatali integráció azonban nem korlátozódott csupán a főnemesekre, hanem ebbe a folyamatba a jó kapcsolatokkal és megfelelő szakismeretekkel rendelkező nemesi és polgári származású tisztségviselők (mint Meskó Jakab, Rosty István, Száraz György vagy Wlassics András) is képesek voltak bekapcsolódni. A magyar hivatalnokok számának a folyamatos növekedését a bécsi kormányszervek állományának a bővülése is lehetővé tette, a magyar főnemesek térnyerése azonban a tereziánus korszakban akkor teljesedett ki igazán, amikor a hivatalokban a főnemesi tanácsadók számára fenntartott pozíciók látványos csökkenésnek indultak. Az integráció folyamata, mérsékelt intenzitással ugyan, de már VI. Károly uralkodása idején érzékelhető módon megindult. A natio Hungarica tagjai számára tanácsosi pozíció nyílt meg olyan bécsi hivatalokban, mint az Alsó-Ausztriai Kormányzat, az Udvari Haditanács vagy az Udvari Kamara, ahol korábban nem, vagy legalábbis magasabb tisztségekben nem volt jellemző a magyar tisztségviselők alkalmazása. A növekedési tendenciák pedig Mária Terézia uralkodása alatt, több hullámban tovább folytatódtak. Ezen folyamatok szempontjából az 1765. év nem jelentett korszakhatárt, láthattuk, hogy az 1774. év is kitüntetett jelentőséggel bírt a magyar elit számára, ekkor nyert ugyanis Hadik András kinevezést az Udvari Haditanács élére, illetve ekkortól, Pálffy Károly kinevezésétől kezdve az Udvari Kamara alelnöki méltóságát is folyamatosan magyar főnemesek töltötték be. Az erdélyi főnemesek hasonlóan látványos térnyerésére nem került sor, de bécsi integrációjuk szempontjából fontos változást érzékelhettünk a tereziánus korszakban, Mária Terézia uralkodása alatt az Erdélyi Udvari Kancellária egyre több fiatal főúr számára vált elérendő karriercéllá. A magyar főúri elit néhány tagja tehát stratégiai fontosságú pozíciókat volt képes megszerezni a maga számára, amely térnyerési folyamat nemcsak a hivatalok területére korlátozódott, hanem hasonló tendenciákat figyelhetünk meg a Titkos Konferencia esetében is. VI. Károly regnálása idején már több alkalommal sor került arra, hogy magyar tanácsadók részvételében, 70 Az összehasonlításba minden áttekintett kormányszerv állományát beleszámítottuk, főnemesnek pedig azt tekintettük, aki az adott évben rendelkezett főúri címmel.
