Oldal 307 [307]
OCR
306 s Az udvar vonzásában magyar tanácsadók nem vettek részt az ülésén, nem fogalmazott meg a magyar rendi társadalom érdekeivel élesen szembehelyezkedő tanácsokat. A jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy a tanácskozáson egyértelműen, a magyar ügyekben legjáratosabb Gundacker Ihomas von Starhemberg véleménye érvényesült, akire VI. Károly számos kérdésben hallgatott, de Lotaringiai Ferenc helytartói kinevezésében az uralkodó vele szemben más álláspontot képviselt, aki ugyanis országgyűlést még nem akart összehívni, de a herceg pozícióba juttatását jó megoldásnak tartotta. A Titkos Konferencia másnap (február25-én) is foglalkozott Lotaringiai Ferenc helytartói kinevezésének kérdésével, illetve később, március 15-én Bartenstein a Konferencia nevében további felterjesztést intézett az uralkodóhoz." A felterjesztés az uralkodó szándékának megfelelően hangsúlyozta, hogy nem alkalmas most az idő diéta összehívására, az országgyűlés munkáját ugyanis nem lehet csak erre a kérdésre korlátozni, ott további problémákkal kellene foglalkozni. Továbbra is úgy vélték, ha helytartót kell kinevezni, akkor erre a pozícióra Lotaringiai Ferenc a legalkalmasabb személy, vele lennének a magyar rendek a legkevésbé elégedetlenek. Mindemellett a magyar rendektől nem szabad a reményt elvenni, hogy alkalmas időben majd újra lehetőségük lesz nádort választani, tehát az országban ne támadjon bizalmatlanság a kormányzattal szemben. Véleményük szerint azt a felfogást kell erősíteni, hogy az ország javát szolgálja, hogy ilyen magas rangú személy lesz a helytartója, aki az uralkodóval is közeli és rendszeres kapcsolatban áll. A helytartó számára történő instrukció kidolgozásával kapcsolatban a Magyar Udvari Kancelláriával kell egyeztetést folytatni, valamint alkalmas személyt kell találni a helytartó magánkancelláriájának vezetésére. Az utóbbi feladattal kapcsolatban három, már sokat bizonyított cseh tisztségviselőt ajánlottak az uralkodó figyelmébe: Bernhard Heinrich von Germeten magyar kancelláriai (korábbi kamarai) tanácsost, valamint a Cseh Udvari Kancellária két tanácsosát, Johann Anton von Widmannt (1675-1739) és Franz Anton von Langert." A Konferencia véleménye szerint Germeten magyar ügyekben való jártassága megkérdőjelezhetetlen, az idősebb Widmann is rálátással bír magyar kérdésekre, ugyanis már Wratislaw főkancellár idején bevonták a hasonló tárgyalásokba, egyedül Langer nem rendelkezett releváns tapasztalattal, viszont ő a herceg számára már adott korábban tanácsokat. VI. Károly a pozícióra a Konferencia első számú jelöltjét, Germetent nevezte ki, aki a magyar hivatalrendszernek is a részét képezte, így talán kevésbé 7 ÖStA HHStA StK Vortrage Kt. 35. III-IV. fol. 21-26. 7° OStA HHStA StK Vortrage Kt. 35. III-IV. fol. 25. Erintélegesen felmeriilt egy negyedik jelölt neve is, a magyar ügyekben szintén járatos, az 1728-1729. évi országgyűlésen a királyi biztosok mellett referensi pozíciót betöltő Johann Georg von Mannagetta (71751) neve is, akit a feladatra alkalmasnak találtak, de az ő Bécstől való hosszabb távollétét nem tartották célszerűnek.
