Oldal 305 [305]
304 s Az udvar vonzásában
rül, hogy uralkodói kérésre ült össze a Konferencia a helyzet megoldására, a
fő dilemmát pedig az jelentette, hogy helytartót nevezzenek-e ki, vagy inkább
ideiglenesen az országbíró jogköreit bővítsék-e ki. A nádorválasztás folyama¬
tát a diéta összehívása miatt igen nehézkesnek tartották, és ezt a lehetőséget
mindenképp kerülni szerették volna. A tanácskozás résztvevői (kiváltképp
pedig Starhemberg) tisztában volt vele, hogy a nádor helyét hivatalosan az
országbírónak, vagy akadályoztatása esetén a tárnokmesternek kellene át¬
vennie, de mindemellett azzal is, hogy helytartó alkalmazása nem ismeret¬
len gyakorlat a magyar történelemben, példaként említi az elmúlt évszázad¬
ból (a Wesselényi-összeesküvés vérbefojtását követően), hogy báró Johann
Caspar von Ampringen (1619-1684) gubernátor mellett Szelepcsényi György
(1595-1685) esztergomi érsek is a helytartói méltóságot viselte.°° Ennek
megfelelően egyházi személy is elláthatná ezt a funkciót, alkalmas jelöltről
azonban a Konferenciának nincs tudomása: a prímás, Keresztély Ágost öreg,
és amúgy sem szeretik az országban, Csáky Imre bíboros vagy gróf Kollonich
Zsigmond pedig ,nem rendelkeznek olyan rendkívüli tulajdonságokkal",
hogy ezt a feladatot , tanácsos lenne? rájuk bízni."
A magyar világi főméltóságok közül egyedül az országbíró, az elhunyt ná¬
dor öccse, Pálffy János került szóba, "7 akit a nádori méltóság legesélyesebb
jelöltjének tartottak (például Csáky Zsigmond tárnokmester megválasztása
mint lehetséges alternatíva fel sem merült), de helytartói kinevezését nem
látták célszerűnek, úgy vélték, hogy jelenleg is számos funkcióban helyet¬
tesítheti a nádort. Részletesebben tárgyalták meg a nem magyar születésű
főurakat, ami az uralkodói szándékkal is egybevághatott, ugyanis VI. Károly
már a konferenciaülés előtt azzal a kikötéssel élt, hogy ne konferenciaminisz¬
ter legyen a helytartó, amivel közvetett módon tematizálta a gondolkodás
irányát. A tanácskozáson a lehetséges jelöltek között négy cseh főnemes ke¬
rült szóba a korábban említett Franz Ferdinand von Kinsky cseh főkancellár
mellett, gróf Maximilian Ulrich von Kaunitz (1679-1746) császári diplomata,
Morvaország tartományi elöljárója (Landeshauptmann), valamint két Schaff¬
gotsch, gróf Johann Anton von Schaffgotsch (1675-1742), Szilézia tartomá¬
nyi elöljárója, valamint távoli rokona, gróf Johann Ernst von Schaffgotsch
(1675-1747), prágai fővárgróf (Oberstburggraf)."§ Kinskyvel kapcsolatban
66 ÖStA HHStA StK Vorträge Kt. 34. 1732. I-II. fol. 154.
66 „Weder der Cardinal Czaky, noch Cardinal Kolloniz sind just mit solchen außerordentlichen
eygenschafften begabt, daß ihrentwillen rathsam wäre auß diesen viam extraordinariam zu verfal¬
len”. OStA HHStA StK Vorträge Kt. 34. 1732. I-II. fol. 154v.
67 Palffy Janos ekkor még nem régóta viselte az országbírói méltóságot, ugyanis arra gróf Koháry Ist¬
ván (1649-1731) halálát követően nyert kinevezést.
A ket Schaffgotschnäl a felterjesztésben csak a cseh, illetve a sziléziai jelző szerepel, de ez alapján
egyértelműen azonosíthatóak. ÖStA HHStA StK Vortráge Kt. 34. 1732. I-II. fol. 155.
668