Oldal 305 [305]
OCR
304 s Az udvar vonzásában rül, hogy uralkodói kérésre ült össze a Konferencia a helyzet megoldására, a fő dilemmát pedig az jelentette, hogy helytartót nevezzenek-e ki, vagy inkább ideiglenesen az országbíró jogköreit bővítsék-e ki. A nádorválasztás folyamatát a diéta összehívása miatt igen nehézkesnek tartották, és ezt a lehetőséget mindenképp kerülni szerették volna. A tanácskozás résztvevői (kiváltképp pedig Starhemberg) tisztában volt vele, hogy a nádor helyét hivatalosan az országbírónak, vagy akadályoztatása esetén a tárnokmesternek kellene átvennie, de mindemellett azzal is, hogy helytartó alkalmazása nem ismeretlen gyakorlat a magyar történelemben, példaként említi az elmúlt évszázadból (a Wesselényi-összeesküvés vérbefojtását követően), hogy báró Johann Caspar von Ampringen (1619-1684) gubernátor mellett Szelepcsényi György (1595-1685) esztergomi érsek is a helytartói méltóságot viselte.°° Ennek megfelelően egyházi személy is elláthatná ezt a funkciót, alkalmas jelöltről azonban a Konferenciának nincs tudomása: a prímás, Keresztély Ágost öreg, és amúgy sem szeretik az országban, Csáky Imre bíboros vagy gróf Kollonich Zsigmond pedig ,nem rendelkeznek olyan rendkívüli tulajdonságokkal", hogy ezt a feladatot , tanácsos lenne? rájuk bízni." A magyar világi főméltóságok közül egyedül az országbíró, az elhunyt nádor öccse, Pálffy János került szóba, "7 akit a nádori méltóság legesélyesebb jelöltjének tartottak (például Csáky Zsigmond tárnokmester megválasztása mint lehetséges alternatíva fel sem merült), de helytartói kinevezését nem látták célszerűnek, úgy vélték, hogy jelenleg is számos funkcióban helyettesítheti a nádort. Részletesebben tárgyalták meg a nem magyar születésű főurakat, ami az uralkodói szándékkal is egybevághatott, ugyanis VI. Károly már a konferenciaülés előtt azzal a kikötéssel élt, hogy ne konferenciaminiszter legyen a helytartó, amivel közvetett módon tematizálta a gondolkodás irányát. A tanácskozáson a lehetséges jelöltek között négy cseh főnemes került szóba a korábban említett Franz Ferdinand von Kinsky cseh főkancellár mellett, gróf Maximilian Ulrich von Kaunitz (1679-1746) császári diplomata, Morvaország tartományi elöljárója (Landeshauptmann), valamint két Schaffgotsch, gróf Johann Anton von Schaffgotsch (1675-1742), Szilézia tartományi elöljárója, valamint távoli rokona, gróf Johann Ernst von Schaffgotsch (1675-1747), prágai fővárgróf (Oberstburggraf)."§ Kinskyvel kapcsolatban 66 ÖStA HHStA StK Vorträge Kt. 34. 1732. I-II. fol. 154. 66 „Weder der Cardinal Czaky, noch Cardinal Kolloniz sind just mit solchen außerordentlichen eygenschafften begabt, daß ihrentwillen rathsam wäre auß diesen viam extraordinariam zu verfallen”. OStA HHStA StK Vorträge Kt. 34. 1732. I-II. fol. 154v. 67 Palffy Janos ekkor még nem régóta viselte az országbírói méltóságot, ugyanis arra gróf Koháry István (1649-1731) halálát követően nyert kinevezést. A ket Schaffgotschnäl a felterjesztésben csak a cseh, illetve a sziléziai jelző szerepel, de ez alapján egyértelműen azonosíthatóak. ÖStA HHStA StK Vortráge Kt. 34. 1732. I-II. fol. 155. 668
