Seite 301 [301]
OCR
300 « Az udvar vonzasaban nak számító - Fiume sorsáról, az adriai hajózásról, kereskedelem- és kikötőfejlesztésekről folytattak tárgyalásokat." 1719-ben azonban a magyar elittel történő politikai egyeztetések terén változást érzékelhetünk. Az uralkodó alapvető politikai célkitűzését jelentette a Pragmatica Sanctio bel- és külföldi elfogadtatása, tehát lánya, Mária Terézia számára a nőági örökösödés biztosítása. Nem véletlen, hogy a magyar rendekkel való egyeztetéseknek, illetve az 1722-1723. évi országgyűlés előkészítésének a jelentősége is felértékelődött." A Habsburg-örökség egybentartása és a Habsburg Monarchia nagyhatalmi státuszának a fenntartása szempontjából alapvető jelentőségű volt a trónöröklés kérdésnek a Magyar Királyságon belüli rendezése, amely helyzetben a magyar rendek alkupozíciója is látványosan megerősödött. 1719-1720 folyamán a Pozsonyban ülésező rendi konkurzus, valamint az előző diéta kezdeményezésére összehívott, átfogó reformtervezetek kidolgozására hivatott Systematica commissio vezető, főnemesi tagjaival történt több alkalommal tanácskozás." A Titkos Konferencia már ekkor foglalkozott a magyar igazságszolgáltatás reformjának, a Helytartótanács régóta napirenden lévő alapításának, valamint a portaösszeírások felülvizsgálatának az ügyével, amely kérdések a következő diéta legfontosabb reformtémáinak számítottak." A rendek által is szorgalmazott reformok és a Habsburg-nőági örökösödés elfogadtatása ekkor igen szorosan összekapcsolódott az udvari politikában. Az 1720. július 15-én tartott konferencián, amelyen Savoyai Eugén, Trautson főudvarmester, Sinzendorf kancellár és Gundacker Ihomas von Starhemberg vett részt, a következő diéta előkészítése volt a téma." A magyar főúri elittel való kommunikáció ugyan jelentősen megélénkült ebben az időszakban, de nélkülük, szűk körben is tartottak magyar ügyekkel kapcsolatos egyeztetéseket. A konferenciaülésen megtárgyalták Esterházy Imre zágrábi püspök véleményét," aki szerint a 644 Lásd többek között: ÖStA HHStA StK Vorträge Kt. 24. 1721. I-VI. fol. 161-184. Az oszträk-horvät tengermellék kormányzatáról és fejlesztési terveiről bővebben: Faber, 1995. 65 Az országgyűlés politikai kommunikációs formáinak az értelmezéséhez lásd: Forgó, 2020. 646 OStA HHStA StK Vortrage Kt. 23. 1719. fol 81., 85-86.; Kt. 23. 1720. IV-VIII. fol. 22. A Systematica commissio munkájához és reformjavaslataihoz bővebben lásd: Kónyi, 1932. 67 A konferenciaülések uralkodónak tett felterjesztései megtalálhatók a kancelláriai levéltárban is. Az 1719. július 3-i ülés után tett felterjesztéshez lásd: MNL OL A 1 1719. Nr. 11. A forrás alapján látszik, hogy a Pálffy nádor vezette magyar főúri csoport igyekezett az ország érdekeit szem előtt tartva eljarni, a Systematica commissio ältal javasolt reformokat előmozdítani, de azok elfogadásának a jogát mindvégig az országgyűlésnek tartották fenn. 648 OStA HHStA StK Vorträge Kt. 23. 1720. IV-VIII. fol. 52-59. A konferenciaülésre röviden Horváth Mihály is utalt alapvető művében: Horváth, 1873. 108. 1720 júliusára már a linzi, bécsi, klagenfurti, grazi és laibachi tartományi gyűlés is elfogadta a Pragmatica Sanctiót. Bővebben lásd: Turba, 1913. 94-106. §49 Esterházy a korszak egyik legaktívabb politikai szereplője volt, aki a nőági örökösödés elfogadtatásának is jól ismert szószólója, illetve a Systematica commissio egyik vezető egyénisége, (egy ideig)
