Seite 300 [300]
OCR
A legfelső politikai fórum, a Konferencia e 299 miatt jóval gyakrabban kerültek a Konferencia elé. Miként a Miniszteriális Konferenciának az Erdélyi Fejedelemség ügyeibe is közvetlen beleszólása volt, 1761-ig fontosabb kérdésekben az Erdélyi Udvari Kancellária felettes szerveként működött." Például az 1755-ben kinevezett új erdélyi kancellár, Bethlen Gábor számára is feladatként lett megfogalmazva, hogy a Konferenciával rendszeresen egyeztessen, azon belül pedig kiváltképp Königsegg konferenciaminiszterrel és kamaraelnökkel tartsa a kapcsolatot, akit pedig Mária Terézia az erdélyi ügyek , speciális" miniszterévé (Ministrum Meum Specialem in Rebus et Negotiis Transylvanicis) nevezett ki."" Az előző fejezetben nyomon követhettük, hogy a magyar főnemesek miként tudtak bekapcsolódni a Konferencia munkájába, a jelen fejezet célja pedig általános áttekintést nyújtani a Konferencia elé került magyar vonatkozású ügyekről. Természetesen e fejezet keretei között nem vállalkozhatunk arra, hogy teljes és részletekbe menő bemutatást közöljünk több mint öt évtized politikatörténetéről, ezért a következőkben az általános súlypontok és néhány példa vizsgálatára fogunk szorítkozni. A Magyar Királysággal kapcsolatos ügyek alapvetően négy (politikai, hadi, gazdasági és vallásügyi) témakörben kerültek a Titkos Konferencia elé, ezek közül az általános politikai (leginkább országgyűléssel, országos politikával kapcsolatos) kérdések bemutatására térünk ki részletesebben, de néhány példán keresztül a többi területre is igyekszünk kitekinteni. Az országgal és a rendekkel kapcsolatos politikai kérdések az országgyűlések alatt, illetve a diéták előkészítése során kerültek leggyakrabban a Miniszteriális Konferencia elé. VI. Károly regnálása alatt láthattuk, hogy a konferenciaüléseken a magyar tanácsadókkal való egyeztetések néhány alkalomtól eltekintve az 1719-1723 közötti időszakra korlátozódtak. De Magyar Királysághoz kapcsolódó témákat már 1719 előtt is tárgyalt a Konferencia, például 1711-ben hadi- és külpolitikai kontextusban foglalkoztak több ülésen is - magyar tanácsadók részvétele nélkül - a Rákóczi-szabadságharc ügyével."? Hasonló módon tárgyaltak a Titkos Konferencián az 1716-1718 közötti Habsburg-török háborúról és az azt lezáró pozsareváci békéről, illetve mindezek keretében az 1717-től az Oszmán Birodalomban tartózkodó Rákóczi-emigrációról."? Ugyanez a gyakorlat érvényesült 1721-ben is, amikor a merkantilista reformtervek jegyeben - az 1719-töl szabad kikötöväros6° A témáról bővebben lásd: Trócsányi Zsolt X. lábjegyzetben idézett tanulmányaiban. 641 MNL OL B 21755. Nr. 51. °® Erre már Szekfű Gyula is felhívta a figyelmet. Lásd: Szekfű, 1924. 38. §43 Többek között: ÖStA HHStA StK Vorträge Kt. 22. 1717. VI-VIIL fol. 16.; 1718. I-VII. fol. 27—28.; VIIIXII. fol. 5-6.
