Page 128 [128]
A Magyar Nemesi Testőrség e 127
vu
tudományokban, amelyek révén később eredményesen pályázhatnak katonai
és hivatali pozíciókra. Pálffy a testőrgárdában tehát már kezdetektől fogva
egyfajta iskolát, pontosabban művelődési intézményt látott, ami hatékony ki¬
egészítője lenne a bécsi nemesi akadémiáknak. Mint írja: , ezen akadémiákon
ugyan a tudományokat megtanulják, de a másutt szükséges életmódot nem,
ugyanott lehetőség sincs arra, hogy azon alapelvek ismeretét megszerezzék,
amelyeket a jövendő helyes életmód megkövetel, így tehát otthon azt a ke¬
veset is, amiket az akadémiákon megtanultak, a lehetőségek hiánya miatt,
nem gyakorolhatják tovább, így azokat hamarosan elfelejtik, amikor meghá¬
zasodnak és végleg, teljesen elhanyagolják mindazt, ami a szuverén, az állam
vagy akár saját maguk számára hasznos"."" Pálffy tehát a magyar nemesség
mentalitásának, gondolkodásmódjának formálása szempontjából is fontos
szerepet szánt a testőrségnek, az új intézmény jelentőségét az 1723-ban életre
hívott Helytartótanácshoz hasonlította. A későbbi karrierek szempontjából
a kancellár a katonai pályát különösen fontosnak tartotta, a magyar regimen¬
tek számára történő tisztképzésben alapvető szerepet szánt a testőrségnek,
mint írja, a gárda a , tisztek nevelőiskolája" (Pflanzschule der Offiziere) lehet¬
ne." A felterjesztésben Pálffy körültekintően kidolgozta a testőrség felállítá¬
sának és működésének minden fontosabb részletét az állomány összetételé¬
től, rangjától kezdve a ruházat és felszerelés problémáin, valamint a szolgálati
rend felvázolásán át egészen a gárda működtetésének gazdasági kérdéseiig.
Pálffy Miklós tervezete jó alapot adott a testőrség felállításával kapcsola¬
tos tárgyalások megindítására, amikre Mária Terézia utasítására kiváltképp a
Magyar Udvari Kancellária, a Főhadbiztosság (General Kriegskommissariat)
és a Főudvarmesteri Hivatal között került sor. A hivatalok közötti alapvető
egyeztetések már 1759-1760 telén megtörténtek, a legfontosabb vitaalapot a
rangügyi és ceremoniális kérdések képezték, ezért a megbeszélések elsősor¬
ban Anton Corfiz von Ulfeld (1699-1769) főudvarmester, Johann Leopold
von Wolfskron főudvarmesteri tanácsos, Franz Wilhelm (1766-tól von) Ver¬
let főudvarmesteri titkár, valamint Pálffy kancellár és báró Koller Ferenc
(1720-1780) kancelläriai tanácsos között zajlottak." A tárgyalások helyszí¬
néül Ulfeld háza (a Minoritenplatzon található palotája) szolgált. A fő feladat
olyan kompromisszumos megoldás megalkotása volt, amely egyszerre szol¬
408 „Insothanen Academien zwar die Wissenschaften, nicht aber die anderweit benöthigte Lebens-Art
erlernet, weder daselbst die Gelegenheit hat, die Kenntnus jener Grundsetzen zu erlangen, welche
zu einem künfftigen richtigen Lebensart erfordert werden, sohin zu Haus das wenige so sie auch in
denen Academien erlernet, aus Mangel der Gelegenheit, sich ferner zu üben, zum bald Vergisset, als
dann sich verheurathet, und sich endlichen gänzlich negligirend, weder dem Souverain, noch dem
Staat, noch sich selbsten nützlich ist”. ÖNB HS Cod. Ser. N. 3919. fol. 25-26.
409 ONB HS Cod. Ser. N. 3919. fol. 27.
#0 ONB HS Cod. Ser. N. 3919. fol. 60.