Page 51 [51]
AZ EGYHÁZI ÉV
egyértelműen különböző irányzata számára." De ugyanígy figyelnünk kell a II.
Vatikáni Zsinat Liturgikus Konstitúciójára, valamint az azt követő liturgikus
fejleményekre is, hiszen a húsvéti titok genuin keresztyén valóságának, valamint
a mennyei és a földi istentisztelet összetartozásának erőteljes és nyomatékos
hangsúlyozásából indul ki a liturgiáról való gondolkodás. A liturgikus év meg¬
tartásának, valamint Krisztus ünneplésének alapja az Úrnapja. Csak a vasár¬
nap mint húsvéti misztérium megünneplésének valóságából indulhat ki, abból
táplálkozhat a liturgikus év egésze." A vasárnap elsőbbségének újbóli érvényre
juttatásáért küzdött már X. Piusz is."
Ezt az ősi keresztyén felismerést és hitvallást hangsúlyozzuk mi is, hiszen
a hét első napjának minden időszakban, élethelyzetben, politikai miliőben méltó
megünneplése a keresztyének húsvéti hitének félreismerhetetlen jelzője e vi¬
lagban.” Történeti előzményekre hivatkozva és az ellenhatások, túlzott visz¬
szacsapások következményeit szemléltetve rendkívül találóan és képszerűen
jellemzi ZALATNAY István saját korunkat, ill. legutóbbi korszakunkat, amikor
nemrégiben a következőket fogalmazta meg az egyházi év (magyar) református
adaptációjának történetével kapcsolatban:
A kóros túltápláltság helyett most a beteges alultápláltság veszélye fenyeget. Isten¬
tiszteleteink hagyomány-, szokás-, érzés, képszegénnyé váltak: az egész istentiszteleti
élet és maguk az ünnepek is. Ez tette indokolttá az elmúlt évtizedekben az egyházi év
és az ünnepek újragondolását. Nem véletlen, hogy az 1985-ös új ágendában számos
új — és régi új — gondolat mellett új(ra felfedezett) ünnepek is megjelentek."
Az egyházi év olyan meder," amely nem tetszőleges, hanem egészen konkrét tar¬
talmakat hordoz, ill. azokat kellene hordoznia. Álláspontom szerint ma égető
9 A liturgikus naptár korai fejlődésével kapcsolatban Ih. KLAUSER szintén azt állapítja meg,
hogy Kr.u. 800 előtt a Húsvét és az Úrnapja határozta meg és járta át a keresztyén kalendáriu¬
mot, istentiszteletet, gondolkodást. A nevezett időpontra a keresztyén ünnepkánon elsődleges
rétegeinek kialakulása és megszilárdulása végbement, az idővel egyre szaporodó ünnepek
ellensúlyozták és tompították a korábbi egyensúlyt. Vö. KLAUSER 1965, 92-93. A reformáció
szintén a keresztyén ünnepkánon elsődleges rétegeihez kívánt visszatérni, hogy megteremtse,
helyreállítsa a megbomlott egyensúlyt. J. H. A. Ebrard XIX. századi liturgus gondolkodása
számára a vasárnap szintén elsőbbséggel bír. BASCHERA 2013, 59.
” $S 2000, 47-49., 78-81.; Vö. BopA 1975, 213-223.; VÁRNAGY 1999, 375.; KLAUSER 1965, 92-93.
71 MIHALYFI 1933, 80-81.; MIHALYI 1980, 143-144.
A vasárnap megszentelésével foglalkozik pl. egyházunk hivatalos lapjában: FEKETE 2011a,
1. Fontos az egyház minél szélesebb közösségének megszólítása és tanítása a lehető legtöbb
fórumon. Én magam 2010-2011-ben ezért írtam rövid ünneptörténeti írásokat. Talán érdemes
lenne állandó rovatot indítani a liturgikus élet kérdéseinek feldolgozása és bemutatása céljából.
73 ZALATNAY 2012, 46.
74 FEKETE 2011, 43-44.