Page 52 [52]
2. ÁGENDAREFORM ÉS EGYHÁZI ÉV
és kiemelkedően sürgető kérdés a keresztyén egyház, annak nyugati része által
évszázadokon keresztül kiérlelt és finomított egyházi év valóságával való szembe¬
sülés." Értelemszerűen ide tartozik a teológiai alapelv által is hangsúlyozott igény,
hogy szükség van az ünnepeink liturgikumával való beható foglalkozásra is."
Az egyházi év kapcsán többről van szó, mint a három , nagyünnep" további
kontextustalan ünnepléséről, vagy arról, hogy bizonyos okoknál fogva egyes
kedvenc", alapvetően a szentimentalizmusra okot adó időszakokat (pl. Advent
és Karácsony) a gyakorlat szintjén továbbra is előnyben részesítsünk és meg¬
különböztessünk, ahogyan eddig tettük. A köztes, mintegy lógó időket pedig
szabad tetszésünk szerint töltögessük meg a saját magunk által fontosnak tar¬
tott társadalmi, politikai, szubjektív hitvilágból fakadó témákkal és mondaniva¬
lókkal." RAvAsz László régóta figyelmezteti a kötött textusokat, a perikópákat
elvető, a szabad textusválasztás gyakorlatát valló református egyház lelkészeit,
hogy az istentiszteleten jöjjön létre egyfajta szellemi egység, az üdvtörténet és az
üdvrend idői vetülete a prédikátor kötelességévé teszi az egész évre szóló ,ige¬
hirdetői terv""" készítését," ahogyan Homiletikájában részletesen foglalkozott
az egyházi év egyes időszakaival.""
Sajnos nem egy példa van arra, amikor az igehirdetői terv nem több, mint
valamilyen teológiai prekoncepció, amely szinte semmilyen kapcsolatban nincs
az egyházi év szakaszaival és örökérvényű mondanivalóival." Az egyházi év által
kifejezett összefüggésrendszer több, mint az egyre szaporodó tematikus vagy
témavasárnapok sorozata vagy jelensége, amely az istentisztelet alkotórészeit
csak a saját, kiválasztott téma vonatkozásában tudja értelmezni és a témának
alárendelni (sok esetben még a bibliai textust is!). E ponton is nyilvánvalóvá vá¬
lik, hogy református tradíciónk szellemi, hitbeli és spirituális deficitje szorosan
összefügg.??
Kérdés, hogy lelkészeink és teológusaink miért nem akarnak vagy miért nem
képesek tudomásul venni, hogy az ismétlés és a visszatérés fontos lélektani
tényező, biztonságot és otthonérzést teremt, és nem csupán a pedagógiában,
7% V6. RKT 2010, 32-33.
JANossy Lajos munkassagabdl kivilaglik, hogy ,,[a] liturgiara és az igehirdetésre egyaránt
készülnie kell a szolgálattevőnek, hogy személye ne legyen akadálya az ünnepet szerző Úr
munkásságának." (Ifj. Hafenscher Károly előszava) JANossy 2008, 4.
77 Vö. RKT 2010, 33. ,[...] a kultusz nem lehet tetszés szerinti [...]." RATZINGER 2002, 19.
78 Vö. BOGÁR 1932, 139-161.
7 IR1950, 14.
80 Ravasz 1915, 353-367.
81 V6. FEKETE 2012b, 160-161.
A tradicié értelmezéséhez lasd: BEKEs1 2013, 75-78. A liturgikus teoldgia vagy a liturgia teo¬
lógiája hiányáról részletesebben értekeztem, vö. PAP 2012/2013, 353-364.