Oldal 31 [31]
AZ EGYHÁZI ÉV
szerint minden Úrnapján úrvacsorával!?) pontosan olyan fontos és egyöntetű
célkitűzése volt helvét édseinknek, mint magyar atyainknak;**
(2) a lectio continua mint általános elv és gyakorlat a keresztyén egyház örök¬
ségéből merített saját hagyományunk;
(3) Kálvin és a helvét egyházak/reformátorok prédikációs és istentiszteleti
gyakorlatát sem lehet csupán egy vasárnap délelőtti istentiszteletre szűkíteni;
(4) a térségben és Kálvinnál elsősorban, de nem kizárólagosan a lectio
continua érvényesült, azonban nem abban az értelemben, ahogyan a legutóbbi
korokban ezt magyarázzák; a fennmaradt adatok szerint? Kálvin hetenkénti
prédikációs gyakorlatát többszörös és párhuzamos lectio continuának nevezhet¬
jük; ?"
35 V6. KALVIN 1543, 46-48.; CZEGLEDY 1967, 391.; JENNY 1968, 110-111., 132-136.; PFISTER 1974,
204-205.; ZOVANYI 1977a, 329.; MCGRATH 1996, 112-113.; BIERITZ 2005, 66-67.; PASZTOR
2006, 151-155.; Pap 2007, 37-38.; FEKETE 2009, 138.; PAP 2009a, 68-87.
»lgen tisztelt Urak! Bizonyos dolog, hogy az egyházat sem helyesen rendezettnek, sem jól
vezetettnek nem lehet nevezni, ha benne a mi Urunk szent vacsoráját nem ünneplik gyakran,
és nem vesznek részt azon, mégpedig akként, hogy ott csak szentül és különleges tiszteletadás
mellett merészelnek megjelenni. Ez okból tehát, hogy az egyház sértetlenül őriztessék meg,
szükséges a kiközösítés lexkommunikáció], mely által helyreigazíttathatnak mindazok, akik
nem jóságosan és teljes engedelmességgel vetik alá magukat Isten Igéjének. [...] Rendkívül kí¬
vánatos lenne, ha Jézus Krisztus szent vacsorájának ünneplésére minden vasárnap sor kerülne,
amikor a gyülekezet mint egész összegyülekezik. Mivel ezáltal kapnak a hívek bizonyos vigaszt,
és minden vonatkozásban sok gyümölcsöt terem." OPIrz 1994, 114-117. (Saját fordítás a francia
szöveg kritikai közlése és német fordítása alapján.) A genfi döntéshozók még a havonkénti
úrvacsorázást sem tudták elfogadni. MCGRATH 1995, 113.
E helyen nem térhetünk ki Kálvin felfogásának részletes bemutatására. Az Institutióban
is kitér az úrvacsorázás gyakoriságára (vö. KÁLVIN 1624, 1446-1452.; RMK I 540; RMNy
1308; vö. HELTAI 2008, 118-119., 137., 180.). Csupán egyetlen mondatot idézek, amelyben az
úrvacsora évenkénti egyszeri vételének történelmi kialakulásával kapcsolatban megállapítja:
s, Ennek pedig nem kellett vólna igy lenni, hanem leg kevésbéis minden héten egyter ki kellene
Kdlgaltatni az Rent vaczorät az Kereßtyeni gyülekezetben és az igéreteket meg kellene magya¬
rázni, az mellyec abban minket lélek Berint étetnec." KÁLVIN 1624, 1448.
A reformáció és Kálvin ilyetén szándékával még a XX. század elején is tisztában voltak
őseink: , A vasárnaponkénti kiosztásra ez idő szerint már vissza nem térhetünk; az elfogadott
alkalmakat pedig, még ha nem találók is, gyökeresen meg nem változtathatjuk." DPL 1905, 623.
A vasárnapért és annak komolyan vételéért való küzdés meghatározta teológiai-egyházi irány¬
zataink mindegyikét, ahogyan ez a mellékletből világosan kitűnik. Tágabb összefüggésben vö.
ZALATNAY 2012, 46.
Az egymás mellett élő istentiszteleti formák történetéből, valamint az egyetemes keresz¬
tyén homiletikatörténetből is van adatunk a folytatólagos bibliaolvasásra és magyarázatra
(vö. pl. G. Savonarola magyarul is megjelent prédikációsorozatát Haggeus próféta könyvéről,
SAVONAROLA 2002). V6. CsIKESZ 1936, 256.; PFISTER 1974, 26.; GABLER 2008, 44-45.
Módszertani nehézség, hogy Kálvin prédikációs gyakorlatát és prédikációit valójában töredé¬
kesen ismerjük. A rendelkezésre álló adatokból főként a prédikátori életmű utolsó szakaszáról
alkothatunk képet. Vö. CsiKEsz 1936, 236-239.; FEKETE 2012b, 157-158.
39 Vö. továbbá: CsıkEsz 1936, 252-253. Az egyeni folytatölagos bibliaolvasäs (vö. Bibliaolvasó
30