Oldal 30 [30]
1. BEVEZETÉS
Zürichben a hétköznap (kora) reggeli istentiszteleten a mise elhagyása után
a teológiai iskolában korábban feldolgozott bibliai szöveg magyarázata hang¬
zott el a nép számára.?? Megállapítható, hogy itt alapvetően, de nem feltétlenül
kizárólagosan a lectio continua érvényesült. Egyházi ünnepeken, különleges al¬
kalmakkor, rendkívüli helyzetekben ettől el is térhettek. A pénteki piaci napon
a prédikációt nem a Grossmünsterben, hanem a Fraumünsterben tartották,
ekkor Zwingli kvázi önálló sorozatként a Zsoltárok könyvéről prédikált, amit
kétszer vett végig a fennmaradt adatok szerint. A vasárnapi főistentiszteletet
nyáron reggel nyolc, télen kilenc órakor kezdték, délután három órakor délutáni
istentiszteletet tartottak, ami 1532-től katekizmusi prédikáció lett. A gyerme¬
kek számára tartott prédikációt (Kinderpredigt) Bullinger vezette be 1532-ben."
A szakirodalom és legújabb kutatások eredményeinek fényében mutattuk be
néhány évvel ezelőtt Kálvin prédikálási gyakorlatát és annak értelmezéshagyo¬
mányát. Nyilvánvaló, hogy Kálvin, valamint Zwingli és a térség korabeli prédi¬
kálási gyakorlata sokkal bonyolultabb, összetettebb és sokrétűbb volt, mint azt
a leegyszerűsítő tudományosság az utóbbi időkben gondolta és gondolni vélte.?
Fontos megállapítani, hogy
(1) az ünnepek számának radikális csökkentése? és az Úrnap (vasárnap)
méltóságának, valóságának és jelentőségének emelése?" (az eredeti szándék
kérdéssel, olykor eltérő adatokat közöl, de mindig ajánlást fogalmaz meg és kellő szabadságot
hagy a kérdésben. Ajánlja a legfontosabb bibliai szövegek és tanítások (pl. Miatyánk, Tízparan¬
csolat, keresztség és úrvacsora, Magnificat) magyarázatát is, diákok esetében a latin és német
felolvasást. Vö. részletesebben: BIERITz 2004, 619-622.
2 Vö. FEKETE 2012b, 152.
30 PFISTER 1974, 28.; 38.
31 PFISTER 1974, 38.
32 Vö. részletesebben: JENNY 1968, 135.; PFISTER 1974, 224-225.; CZEGLÉDY 1996, 43.; KUNZ
2001, 33-48.; PAP 2007, 35-37.; FEKETE 2008/2009, 349-358.; PAP 2008/2009, 337-348.
Forrásaink aztis leírják, hogy a nép öntudatában és gyakorlatában mélyen gyökerező ünnepek
(elsősorban a szentek és Mária ünnepei) visszaszorítása nem ment egyik napról a másikra.
PFISTER 1974, 521.
„L...] Kalvin függetlenitette az istentiszteletet az altala emberi kitalalasnak tartott egyhazi evtöl.
Soha semmiféle beszédet nem mondott egyházi ünnepek, még az ú. n. főünnepek alkalmából
sem." CsIKESZ 1936, 254. A kijelentés a legújabb kutatási eredmények alapján némi felülvizs¬
gálatra szorul. Vö. előző lábjegyzet, valamint: JENNY 1968, 132-136.; CZEGLÉDY 1996, 43.
29