Oldal 15 [15]
AZ EGYHÁZI ÉV
Isten tiszteletének végzésére összegyűlt, mivel az csak kiskorú képzelgés vagy
csökönyös farizeusi képmutatás lehet.
Általános torzulás az egyházi ének és tágabb értelemben az egyházi zene mai
feladat- és helykijelölése, amely a liturgikus vagy liturgiában történő éneklést
és liturgikus zenét csak mint mellékfunkciót, kísérőjelenséget, mellőzhető vagy
lecserélhető használati tárgyat"? tudja értelmezni és kezelni, ebből következően
az így vagy úgy , kijelölt" ,énekrendek" olykor semmit sem tükröznek. A törté¬
neti tapasztalat és a tudományos kutatás nem képes eléggé hangsúlyozni, hogy
az énekeskönyvek — beleértve a ,gyülekezeti énekeskönyv" ősét, a cantionalét
is — évszázadokon keresztül őrizték az egyházi év hagyományát és monda¬
nivalóját." A megállapítás különböző fajsúllyal ugyan, de (hivatalos) énekes¬
könyv-történetünk legutoljára megnyitott fejezetéig, 1948-ig mindenképpen
igaz. Egyúttal félve kell arra gondolnunk, hogy lehetséges: az utolsó tőrdöfés
órájában vagyunk, ha nem érvényesülnek egyszerre (egyhaz)zenei, teolögiai,
irodalmi, esztétikai stb. szempontok egy vagy bármely , új" énekeskönyvben. Az
énekeskönyvön keresztül tanulta, őrizte, adta tovább nemzedék nemzedéknek
keresztyén és református hitünket, hitvallásunkat, Isten-tapasztalásunkat."
BÁLINT Sándor sommás megállapítása szerint a XVIII. század után ma¬
gyar népünket , nagyszabású, stílusformáló egyházi" hatás nem vagy alig érte."
Értelemszerűen a vallási néprajz nagy kutatója és alapos ismerője elsősorban
a római katolikus egyház magyarországi helyzetére gondol, de beleérthetjük
e megállapításba az európai keresztyénséget és a magyar protestantizmust is.
Még mielőtt cáfolni igyekeznénk a BÁLINT Sándor-i megállapítást, folytatnunk
kell gondolatmenetének idézését, miszerint az ezután kezdődő évszázadokban
a , hívő nép elsősorban a mult hatalmas vallási tradícióiból táplálkozik"."
Az egyházi évről való gondolkodás, annak történetéről és gyakorlatáról szóló
könyv önmagában nem oldja meg jelenkori gondjainkat és nem pótolja ki nyil¬
vánvaló deficitünket. Az egyházi év kérdésének újragondolása és újraértelme¬
zése azonban azon túl, hogy számos ponton rámutat istentiszteleti életünk és
hitgyakorlatunk kiüresedésére, az istentiszteleti elemek tartalmatlanságára,
nagyobb kontextusban mégis a gyökerekhez és az egyház hitvallásához való
újbóli visszatérést segítheti elő. Az egyházi év kérdésének tisztázása egyrészről
133 Nyilvánvaló, hogy művészeti értékeket, alkotásokat, de magát a Bibliát és az egyház tanítását
sem lehet az ún. , technikai fejlődés" mértékegységével mérni és annak megfelelően , használ¬
hatónak" vagy , használtnak", , modernnek" vagy , elavultnak" nevezni. Ide tartozik még az ún.
„ertekvältäs” es „ertekvältäs” jelenlegi vitäja is. Vö. Pap 2012a, 266-267.
4 Vö. KARASSZON 2000, 178-186.; FEKETE 2000c, 211.
15 V6. Pap 2011m, 181-182.
16 BALINT 1938, 27.
1 BÁLINT 1938, 27.
14